Irodalmi Szemle, 2001

2001/9 - FÓRUM - Alabán Ferenc: A műfordítás — irodalmi fenomén (értekezés)

A műfordítás - irodalmi fenomén

3. A NYELV FEJLETTSÉGÉNEK PRÓBÁJA A FORDÍTÁS (Prózai művek fordításáról a magyar reneszánsz idején)

„A magyar széppróza az élőbeszédből csiszolódott ki az idegen nyelvű prózai szövegek fordításának segítségével.” (Nemeskürty István: A magyar széppróza születése)

Az első magyar nyelvű nyomtatott könyvek a 16. század első feléből maradtak az utókorra. A kor legfontosabb szellemi áramlatai nem hagyták érintetlenül az alkotókat, s azok jelentőségének tudatosítása a napi gondokról a lényegesebb elvi teendőkre terelte gondolataikat. Az Erazmuson nevelkedett humanisták számára az egyik meghatározó elvi feladat volt a magyar nyelv rátermettségének bizonyítása. Felfedezik az anyanyelvet (nemzeti nyelvet), s be akarják bizonyítani, hogy az éppen olyan kifejező, szép és árnyalatgazdag, mint a latin. Komjáti Benedek, Pesti Gábor, Sylvester János fordítói tevékenysége egyben a Biblia anyanyelvű tanulmányozására ösztönzött, tehát nagyot lendített az anyanyelvű irodalom fejlődésén. Ebből az időből a világi magyar szépprózát Pesti Gábor mesefordításai jelentik. Ezeket a meséket - Esopus fabulái, melyeket mostan újonnan magyar nyelvre fordította Pesti Gábriel- 1536-ban Bécsben nyomtatták ki. A szerző az előszóban megnevezi magát, latin nyelven magyarázza meg, miért kezdte el az ezópusi mesék magyarítását: „A földkerekség nemzetei a fordítások csodálatos sokaságával bővelkednek”, és ezért ő is szeretné hazája nyelvét „a régi bölcsek tudományával” ékesíteni. Ennek az anyanyelvű humanista felfogásnak volt egy másik, kevésbé politikus, szépírói megnyilvánulása is. Pestit a szokásos erkölcsi és grammatikai szempontokon kívül az esztétikum is érdekelte. Vagyis: szépprózát művelt. Az előszó másik kitétele erre utal: a mesék „hihetetlen gyönyörűséggel töltik el a halandók lelkét,” tehát mind a szerzőnek, mind az olvasónak gyönyörűséget jelent az olvasás, s ez már az igazi szépirodalom felismerhető jellegzetessége. A gondolatokban s az azokat közvetítő szavakban, valamint a nyelv zenéjében felfedezett szép észrevétele és olvasójára tett hatása a szépirodalom felfedezését és tudatos művelését jelzik. Csupán egy példa a népszerű mesefordítások közül:

AZ HOLLÓRÓL ÉS RÓKÁRÓL.

„Az holló valami hús fultot fel kapván, kezde az ágon vele csergeni. Hozzá mene a róka, és mondá neki: Hallottam vala gyakorta, hogy hamis volna a hír, de mastan látom, hogy igaz, mert azt mondják vala, hogy az szuroknál feketébb volnál, de mastan látom, hogy fejérb vagy az hónál.

Hogyha az szód ilyen szép, mint tennen magad, bizon minden madaraknak királné asszonyának merlek mondani.

Ez hizelkedésre az holló énekelni akara. És az hús ki esék szájából, mellyet a róka nagy kacagással fel kapa és meg ön.