Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - FÓRUM - Alabán Ferenc: A műfordítás — irodalmi fenomén (értekezés)
Alabán Ferenc fordíthatták magyar nyelvre, majd Lajos király udvarában átdolgozták, nyilván azzal a céllal, hogy az olvasók a regény Nagy Sándorában a magyar lovagkirályra ismerjenek. Az említett két lovagregényen kívül létezhetett több más hasonló fordítás is; elsősorban a francia eredetű szövegekre kell gondolnunk, mivel az Anjouk uralkodásának idején felerősödtek a magyar—francia politikai, diplomáciai és kulturális kapcsolatok, számos francia eredetű személynév honosodott meg a korabeli Magyarországon, amely a francia lovagi epika (Tristan- és Roland-re- gény) ismeretét bizonyítja alighanem szintén magyar nyelven. E művek fordítói feltételezhetően művelt egyházi emberek voltak, s az ő feladatuk/tisztük lehetett azok felolvasása is. A fordított és átdolgozott lovagregényeket egy szűk udvari-lovagi elitnek, a király körül tartózkodó és szórakozást kereső főuraknak és udvarhölgyeknek az ízlése és igénye hívta életre, s így e művek szelleme tökéletesen beleilleszkedett a nyugati lovagi szokásokat utánzó korabeli udvari élet világába. * * * Az említett szövegeken kívül műfordításnak tekintendő az első magyar vers is, az Ómagyar Mária-siralom, melyet hosszú lappangás után csak 1922-ben fedeztek fel egy 1300 körüli, domonkos eredetű kódexben (Lőweni kódex). A latin szövegek társaságában megtalált Mária-siralom eredetije liturgikus vers volt, egy 12 századi francia himnuszköltő (Geoffroi de Breteuil) változatos ritmusú szekvenciája. Magyarra fordítva azonban megszűnt hivatalos egyházi szöveg lenni, laikus ének (cantilena) lett belőle, mely nem hangozhatott el misén, ill. egyházi szertartáson. Az ismeretlen fordító nem törekedett az eredeti latin szöveg hű tolmácsolására, inkább szabadon, ihletetten és misztikus beleérzéssel fordította: Eredeti olvasás szerint: „Volék sirolm tudotlon. Sirolmol sepedik, Buol oszuk, epedek. Választ világumtuul - Zsidou fiodumtoul, Ézes ürümemtüül. Ó én ézes urodum, Eggyen igy fiodum! Sirou anyád teküncsed, Buabeleül kinyuhhad! Szemem könyüel árad, Én junhum buol fárad. Te vérüd hullottya Mai értelmezés szerint: Valék sirolom-tudatlan. Siralomtól süppedeg (siralomban elmerülök). Bútól aszok, epedek. Választ világomtól - Zsidó, fiacskámtól, Édes örömemtől. Ó én édes uracskám, Egyetlen egy fiacskám! Síró anyát tekintsed, Bújából kinyújtsad (kihúzzad) Szemem könnytől árad, Én keblem bútól fárad. Te véred hullása
