Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - FÓRUM - Koncsol László: Ág Tibor munkásságáról
Fórum jegyével, de nem nosztalgia ez, hanem az értékhordozó múlt és az alkotóerő jelenének cselekvő találkozása. A kisebbség azon ösztöneire utal, amellyel életerői jelentős részét nemzeti múltjából eredezteti. Ozsvald költészetéről elmondhatjuk, hogy szinte megtorpanások és kitérők nélkül, folyamatosan fejlődött és gazdagodott, hűen követve s egyben tükrözve irodalmunk fél évszázadát. Pályaívének nincs leszálló ága, csak tartós és színvonalas folyamatossága. A legemberibbre, az élet felívelésére, izmosodására, majd delelő zenitjére, s később készülődő alkonyára figyel. Ezért lehet megbízható életerő! Az életet kutató gondolat drámaiságát és a sorsát ismerő ember hitét tartalmazza! Duba Gyula „Életműve egy része maradandó, kézbe fogható, kőbe véshető...’’ Ág Tibor munkásságáról Az első bekezdés a köszöneté. Köszönöm Istennek, hogy Ág Tibor kortársa lehettem. Köszönöm, hogy Tibort közénk küldte, s nekünk megtartotta. Köszönöm azoknak, akiket illet, a kiadónak, igazgatójának és amerikai támaszainak, Lauer Edithnek és Johnnak, hogy megszületett ez a díj, s köszönöm, hogy mindketten, laudans és laudatus viszonylag jó egészségben és jóra törekvő, munkás testi-lelki halmazállapotban együtt lehetünk jelen a Madách-Posonium díjkiosztó falai között. A történet 1928. április 13-án, Pozsonyban, Tibor megszületésével kezdődött. Élete és műve öt történelmi-társadalmi korszakon ível át. Iskoláit és zenei tanulmányait a polgári Csehszlovákia utolsó éveiben kezdte, a Szlovák Köztársaság hét esztendejében folytatta, s a restaurált Csehszlovákia három, számára is keserves első éve után a kommunisták vezette ország társadalompolitikai feltételei közt fejezte be. 1948 februárja után kezdődött el és teljesedett ki többösszetevőjű munkássága. Kezdettől fogva részt vett a Csemadok irányításában, művészeti irányt szabott a hivatalos NÉPES-nek, s az együttes föloszlatása után az amatőrből félhivatásossá fejlesztett Ifjú Szíveknek, végül alapított és vezényelt műkedvelő kórusokat, s nevelt ki további karnagyokat, hogy új és új énekkarokat szervezzenek. Kórus- és népzenei fesztiválokat hívott létre, mihelyt az idő megért rájuk. Népzenét gyűjtött 1951-től, más gyűjtők munkáját segítette vagy koordinálta, majd nyilvántartásába mentette a korábbi és a kortárs honi és magyarországi folkloritsák felvidéki népzenei anyagait. Előadott tudományos és népszerűsítő, elsősorban pozsonyi és budapesti rádiós fórumokon, cikkezett honi és magyarországi tudományos és népszerűsítő periodikumokban, s gyűjtéseit már 1953-ban könyvben kezdte publikálni. Akkori Daloskönyvét a Szíjjártó fenővel együtt jegyzett 100 szlovákiai magyar népdal, majd az Édesanyám rózsafája és a Vétessék ki szóló szívem c. könyv (ballagyűjtemény) követte, a két utóbbi már a Madách gondozásában, az ügyhöz méltóbb kivitelben. Nem a kiadó szerkesztőin múlt, hogy az általa kidolgozott nagy, sokkötetes sorozat, a felvidéki magyar
