Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - L. GÁLY OLGA JUBILEUMÁRA - Szeberényi Zoltán: „Jól tudom, egyszer számadás lesz...”
L. Gály Olga jubileumára tükröződnek. Sokat foglalkozik — különösen az utóbbi években — önmagával, az évek múlásával, a növekvő általános veszélyérzettel. Költői programját negyedik kötetében — Szívdobogás (1981) — bontakoztatta ki a legteljesebben, melynek számos darabja az életmű csúcsát jelenti. Főként azok a versek, melyekben önmagát és helyzetét elemzi a világban, küldetését fejtegeti. Szándékait jól jellemzi egyik nyilatkozatában megfogalmazott költői hitvallása: „A ma emberét lépten-nyomon megtépázó elidegenedéssel szemben a kiutat kereső, feloldó költészetet vállalom. Odanyújtom a versemet, mintha kezemet nyújtanám — kapaszkodjon meg benne, aki akar.” Utolsó kötete Ördöglakat (1992) címen jelent meg, amely férje, Lőrincz Gyula festőművész ifjúságát rögzíti belletrizált formában, az emlékirat műfaji lehetőségei között. Kezdettől fogva aktív fordító. A cseh és a szlovák irodalomból fordít prózát és verset egyaránt. Legutóbbi fordítása — Rudolf Sloboda Vér című regénye — nívódíjat kapott. Születésének kerek évfordulója alkalmából a szlovákiai magyar írótársadalom nevében további sikeres alkotómunkát, töretlen optimi- zust és jó egészséget kívánunk neki. Nyugodt lelkiismerettel vonhatja meg az elmúlt évtizedek mérlegét, ahogy egyik szép és jellemző versében tette: Jól tudom, egyszer számadás lesz. Ott állok majd a mérlegen, s nem lesz, ki értem szót emeljen, csak a szívem s a két kezem... Az egy szívem s a két kezem elég nekem! Elég nekem! Harcba vetem, ha kell, ezerszer, fusson versenyt idővel, tervvel. Legyen olaj a gépkeréken, záporesőért esdő réten, madárdal — szerelemre hívó, törvény — bűnt, árulást tiltó. Tudjam mindezt érezni, tenni, forró szavakkal versbe szedni, legyek költő, ember egészen: egy szív, két kéz, de harcra készen. (Mérlegen — részlet) Szeberényi Zoltán
