Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - MÉRLEG - Juhász Dósa János: Generációs futamok Kisvárdán
MÉRLEG enyhíteni a profi előadások vészes hiányát. Időnként felröppen a hír a két társulat egyesítéséről és egy harmadik szlovákiai magyar társulat létrehozásáról, de politikai akarat híján ez hosszú ideig még csak álom marad. Az idén immár harmincnyolcadik alkalommal rendezte meg Komárom a felvidéki amatőr színjátszók seregszemléjét, s a rendezvény sokkal nagyobb válságban van, mint maga a mozgalom. A Jókai Napok egyszerűen kifulladt, Komáromban tobzódnak a rendezvények, s az elkényeztetett helyi közönség nem vevő az amatőr csoportok előadásaira. A szervezők ezen úgy próbáltak segíteni, hogy profi társulatokat hívtak meg az amatőrök rovására, de a vészes nézőínségen nem tudtak változtatni. Nem biztos, hogy használt a mozgalomnak, hogy az amatőrök társaságát és a komáromi Jókai Színházat ugyanazok vezetik, így a színház legfeljebb az utánpótlás bázisának tekinti a Jókai Napokat. Már pedig az amatőr színjátszás a legkevésbé szól erről. Talán jobb lenne, ha a fesztivált évenként más helyszínen rendeznék meg, s a Pódium Társaság vezetésébe a kelet- és közép-szlovákiai régiók magyar amatőr csoportjait és szakembereit is bevonnák. Komárom teljesen megfiatalodott, a játszó színészek átlagéletkora harminc alatt van, viszont a társulat igen gyorsan megsokasodott. Sikerült idecsábítani a pozsonyi színművészeti főiskolán végzett magyar színészek többségét, s az idén már Kassáról is jó néhányan Komáromba szerződtek. Innen könnyebb eljutni Pozsonyba, Budapestre, de akár Győrbe vagy Székesfehérvárra is. Emlékezzünk csak Dósa Zsuzsára, Stubendek Katalinra, Varga Szilviára vagy Rancsó Dezsőre. Az idősebb színészek az elmúlt két év során csak statisztálhattak vagy még azt sem. Holott, ha nagy néha mégis akadt komolyabb lehetőségük, bebizonyították, hogy lehetne rájuk építeni. Gondolok például Németh Icára (Indul a bakterház, Csongor és Tünde), Dráfi Mátyásra (Csongor és Tünde, A kőszívű ember fiai). A színház a velük szembeni összes tartozását a Kismadárral próbálta letudni, ahol szinte az összes idősebb színészét felvezényelte a színpadra, s megpróbálta egy meg nem rendezett, meg nem írt darabban bebizonyítani, hogy nem színpadra valók. Öreg hiba, ami végzetes is lehet. De szóljunk pozitív dolgokról is. A két társulatnak nincs honi rendezője (Takást Ernőd az utóbbi években nem tudott bizonyítani, Forgács Miklós még mindig várakozó állásponton van), így a rendezőhiányt magyarországi vendégrendezők bevonásával próbálta megoldani a színház vezetése. Amíg azonban a régi vezetés otthon már kiöregedett, tehetségtelen rendezőket szerződtetett, addig az elmúlt két évben csupa fiatal, alkotóereje teljében lévő rendezővel találkozhattunk Komáromban. Tóth Miklós volt az első a sorban, akit a színház felkért a Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenedráma megrendezésére, s ezzel az előadással kezdődött az új korszak a színház életében. Tóth Miklós volt az első, aki csupa-csupa fiatallal dolgozott, s aki az idei évadban is lehetőséget kapott, a Vörösmarty-évforduló kapcsán bemutatott Csongor és Tünde színrevitelére. Ez utóbbi volt az első totális, a látványvilágra építő előadás tájainkon, amit majd követett Czajlik József Amadeusa. Két lehetőséget kapott a bizonyításra Pinczés István is, aki két parasztkörnyezetben játszódó darabot állított színpadra. Az Indul a bakterház
