Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - -mire-Egy magára maradt pozsonyi polgár vallomásai
KÖNYVRŐL KÖNYVRE ról, idegen hivatalnokok és egyéb állami alkalmazottak magyar családokhoz való kényszer-betelepítéséről (amely az ötvenes évek erőszakolt társbérleti világánál is szörnyűbb emberi helyzetek sorozatát teremtette), az egyik pillanatról a másikra történő állás- és vagyonvesztésekről, a tömegmanipuláció kicsinyes mutatványairól s a múlt eltörlésének már-már Orwellt idéző rendelkezéseiről. Pozsony tiltakozott, majd néma maradt, aztán passzivitásba vonult, majd pedig lassan mindenbe beletörődött. A város új korszakának első napjaiban nyolc ártatlan polgár életét oltották ki a megszálló seregek puskagolyói. Jankovics Marcell nevüket és haláluk pontos dátumát is feljegyzi Ennek alapján talán sírjuk is felfedezheztő még az egyik pozsonyi temetőben. A képhez persze az is hozzátartozik, hogy eme „hős” megszállósereg, holmi silány operettjelenethez hasonló körülmények közepette foglalta el Pozsony városát, melyet aztán rövid idő alatt alakított át a maga képére nem válogatva az erre való eszközökben Lásd a Mária Terézia-szobor, majd pedig a dévényi Árpád-emlékmű s egyéb magyar kulturális emlékek durva megsemmisítése, szétveretése. A barbár kezdetek utáni későbbi időkben lassan-óvatosan kialakuló különböző magyar egyletek, a lopva beinduló belterjes társasági élet „hínárja” sokáig száműzte a magas kultúra értékeit Pozsonyból és környékéről. Az elszigeteltség pedig ezt a helyzetet tartósítva olyan szelektív mintakövetésre sarkallt, amelynek eredményeként sokáig csak a századfordulós millenniumi magyar világ megfakult díszletei képviselhették a régi/új fővárosban a magyar kultúrát. Az új határ kijelölése után Károlyi, majd a vörösök Budapestjének magatartása mérhetetlen csalódást okozott a leszakadt országrészekben. A központi kormánytól használhatatlan utasításokat (pl. „készítsetek mindenről jegyzőkönyvet”) vagy handabandázó „önkénteseket” kaptak, akik helyzetismeret és erkölcsi magatartás híján szinte minden esetben többet ártottak, mint használtak a kétségbeesve segítséget kérő, kisebbségi defenzívába szoruló magyaroknak. Jankovics leír egy tragikusan groteszk jelenetet ebből az időből, amely képletes kifejezője a városlakók lelkiállapotának. A városi színház tetejéről az egyik színész — egyéb eszköz nem lévén — egy kelléktárból származó színházi pisztollyal fenyegette a város felett köröző és röplapot szóró cseh repülőgépeket. A pozsonyiaknak éppúgy, mint más elszakított városok polgárainak, folyamatosan nemcsak azt kellett megélniük, hogy nem fontosak senkinek és sorsukkal sehol sem törődnek igazán, hanem azt is tapasztalniuk kellett, hogy új gazdáik, afféle harcban szerzett zsákmányként kezelik személyüket és tulajdonukat egyaránt. S e frissen támadt nagy étvágyú mohósággal szemben ott maradtak, magukra maradva OK, a pozsonyi polgárok, köztük Jankovics Marcell, aki talán épp jegyzetei rendszeres és pontos készítésével törte át az elszigetelődés börtönét. Ugyanakkor az újonnan kialakult kisebbségi népcsoportoknak hosszú ideig nem volt lehetőségük arra, hogy tudatosítsák az összetartozást a velük közös sorsba kerülő, de más területi és történelmi adottságokkal rendelkező magyar népesség csoportjaival sem. Az információk hiánya miatt nem sokat tudhattak egymás élethelyzetéről és az azt meghatározó viszonyokról sem. Egyetlen jellemző mozzanatként érdemes kiemelni azt a tényt, hogy az újonnan létrejött
