Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - VISSZHANG - Fónod Zoltán: Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában (tanulmány)
Fónod Zoltán hónapjaiban, az „oroszlán barlangjában” mondott kérlelhetetlen NEM-et az embertelenségre. Fábry munkája mellett azonban további megrázó írásműveket, dokumentumokat is ismerünk. Ezek többsége Magyarországon — elsősorban az — Új Otthon című budapesti hetilapban — jelent meg. Főként Peéry Rezső és Szalatnai Rezső írásairól van szó. Peéry Rezső írásai közül a Hét sovány esztendő gazdag termése című elemzést említhetjük. írásában az 1938 és 1945 közötti szlovákiai magyar életről, s a megélt évek tanulságairól kaphatunk plasztikus képet. Szalatnai Rezső munkái közül A csehszlovákiai magyarok 1918 és 1945 között című emlékiratát említjük. Ez a kézirat azonban 1990-ig (befejezetlenül) a hagyaték részeként rejtve maradt. Kisebbségben és igazságban címmel (1970) kiadott — „perdöntő tanúságnak és tanulságnak” szánt— kötete miatt (melyben a Szlovák Állam idején írt históriai vallomásait gyűjtötte egybe) a hivatalos Szlovákia számára a hetvenes években politikailag megbízhatatlan személy lett. Munkásságát illetően rendkívül tanulságosak azok a feljegyzései, beadványai is, melyek az író hagyatékában találhatók. Ezek többsége a „Hívebb emlékezésül... ” című, Tóth László szerkesztette csehszlovákiai magyar emlékiratokat és egyéb dokumentumokat tartalmazó kötetben jelentek meg.(7) Csak megerősíthetjük Tóth László megállapítását, szó sem volt ezekben az években arról, hogy Fábry Zoltán hangja az egyetlen lett volna.® A magyar lélek háborgásait mások is kifejezték, sőt a nemzetközi sajtó sem maradt néma. Következésképpen metaforaként kell a „néma éveket” is értelmezni. A fogalom egyszerre jelentette a magyar sorstragédiát, a jogfosztottságot és az elnémított- ságot, valamint a kirekesztettség állapotát. Sem a szlovákiai magyarság, sem az elűzöttek vagy az itthon maradottak nem nézték tehetetlenül, passzívan sorsukat. Vonatkozik ez Peéryre és Szalatnaira is, de egyértelműen Fábry Zoltánra is, valamint azokra a százakra és ezrekre, akik szembeszálltak a hatalom embertelenségeivel. Ilyen értelemben a Fábry által emlegetett „hallgatás évei” is az elnémítottságot jelentette és nem a legendagyártás vagy az értelmetlen mítoszteremtés eszköztárából való. Ellenkezőleg: vád és ítélet is volt ez a hatalom embertelenségével szemben.. Az említetteken kívül (különböző sajtóorgánumokban) mások is foglalkoztak a szlovákiai magyarság helyzetével. Az egykori harcostársak közül Betlen Oszkárt említhetjük, aki a Szabad Nép hasábjain ítélte el a szlovákiai magyarok jogfosztását, s az elsők között reagált Fábry Zoltán A vádlott megszólal című művére (Szabad Nép, 1947. február 9.). A magyarországi sajtó többsége (Népszava, Magyar Nemzet, Szabad Szó, Új Magyarország, Válasz, Képes Világ stb.) szolidáris volt a kisebbségi magyarsággal. Megkülönböztető tisztelettel kell szólnunk azokról, akik nem riadtak vissza a megtorlásoktól sem, és létrehozták a csehszlovákiai magyarság titkos szervezetét (Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség néven), s 1946-ban megjelentették azokat a röplapokat, kiadványokat (Gyepű Hangja, Észak Szava), melyek a magyarság tájékoztatására vállalkoztak. Közelebbi ismereteink ezekről a kiadványokról nincsenek, csak a szövetség tagjai ellen indított per ítéletéből tájékozódhatunk róluk. Menedék címmel (két ízben) az önszerveződéssel létrejött ( a szlovákiai főiskolákról kitiltott érsekújvári fiatalok) Szent György
