Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - VISSZHANG - Gergely József versei (Nem ordítok, Erőtlen éj, Faltól falig, Megbocsáthatatlan, Fénytelenül)
Gergely József versei a szaxofonon el fújta a necakajmauznikdy m ojed ievca tkoza lu bené-1 nem szóltál hogy délután ötkor átmégy abba a furcsa groteszk mozdu la tla nság ba hitetlen gyerek már hiába rángattalak Fénytelenül A ködbe veszett múlt, Istenem, Sávoly Vajon hová lettek a gyermekkor dús füvü rétjei, a Kakas-domb, a háború, a temetetlen halottak, a langyos októberi litániák, Kosteczky plébános, a kíntalan lét a Létben, a találkozó utak, kék és rózsaszín őrzőangyalokkal a szentképeken? Vajon hová merültek a lábnyomok a harsogó hóban, és hová tűnt a kékes árnyék a lábnyomokból a januári éjszakában? Vajon hol van az a valószínűtlen tiszta ragyogás: a fény, a fény, a fény, a fény? Uram, hadd játsszam még egy kicsit együgyű já téka imat.
