Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - VISSZHANG - Gergely József versei (Nem ordítok, Erőtlen éj, Faltól falig, Megbocsáthatatlan, Fénytelenül)
Gergely : József versei Nem ordítok Már nem ordítok. A tehetetlenség béklyóiban hangtalan üvöltök. És felvonulnak halottaim. Negyvenöttől tele emlékekkel de inkább halottakkal. Negyvenötben Somodiban megverték a dobot s elvitte apámat a málenkij robot meg a vér has valahol a Kaukázus tövében bamba kancsukások közül. Élt harmincegy évet. Anyám után nem maradt semmi csak huszonkilenc év halottszag a középső szobában és egy szaxofonos pünkösdhétfő meg a sávolyi búcsú. És amerikás Sándor nagyapám. A bógáromi kőbánya a bostoni vagongyár jussa gürc és hét hektár. Nem ment le a torkán a paradicsom. Ötvenkettőben koppant deszkáján a novemberi rög. Bajusz-szemöldökű tankok és huszonkét évig magam is halott.
/
