Irodalmi Szemle, 2001

2001/1-2 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES MÉSZÖLY MIKLÓST - Dénes György versei

Dénes György versei

Ölelj magadhoz

Alkonyul,

hűvös párák takarják a napot, add a karod,

add a karod, mert elzuhanok, nézz rám,

mily meggyötört a szemem, fénye sincs, ölelj magadhoz,

légy a végzetem: kapocs és bilincs,

az esti fák most lassan körbejárnak, susog a lomb és nyög a lomb, árnyék lapul a füveken, szívemben is árnyék szorong,

meddig bírom és meddig bírod, lehet,

holnapra elmerít az ég, s elenged az emlékezet,

szoríts magadhoz, szoríts s gyötörj, érezzelek s szenvedjek karodban, két árny vagyunk s összemosódunk egyre jobban.

Madár

Nézem a madarat, mellénye kék, szárnya piros, megvillan, mint egy látomás és elnyeli az iharos.

De visszahallom, ahogy zeng, zenél a fák közül, az ég alól, a fémes hang, a csöpp harang a szívem mélyén földalol.

Szól a madár, az évek rengetegjén átkiált, nevet a szemem,