Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - Dénes György versei (Hegedűszó a kapualjban, beléd törtek a hangok, Tudathasadás, Te is tücsök vagy, Mint a párkák, Ahogy megszülettem, Ne kérdezd!, Képek, Hová jutottam?, Nem lesz szemtanú, Nyolcvan felé, Cserélj szívet, Torkod kiszárad)
Dénes György versei Te is tücsök vagy Évek loholnak s kifulladnak, hamvadó mezőn varjak tollászkodnak, mérges griff tojás a nap, barna ásítás az éj; te csak dalolj, ahogy a csillagok dalolnak. Állj a vetkőző fák alá, a nyirkos avarra, s bár szaporodnak fáradt testeden a bütykök, ne törődj vele. Ne gondolj a szíved nyomasztó zavarra; itt-ott még szólnak a kései tücskök. Te is tücsök vagy, barna cigánytücsök, csöndes a muzsikád, hangja is kesernyés. Eldaloltad már a magad keservét s nem leltél üdvöt. Nem leltél? Szóljon csak a dal! Tán megindít egy-két szomjas lelket valahol. Bízvást boldog, aki dalol, s akit dalával betakar. Mint a párkák Forog az Idő. Ki tudja hányat fordul? Nagy kereke sohasem csikordul. Váltja napjait, éjeit, s mint a párkák, tarka sorsokat sző. Csak forog, forog vakon az Idő. Forgok vele. Fordul velem a szörnyű Világegyetem. Tegnap még gyermek voltam, s hajam már fehér. Lelkemben is havas rózsákat bont a tél. Ahogy megszülettem Én még eszmélésem előtt megsejdítettem a jövőt, mikor sírva világra jöttem, s a nemlét elmaradt mögöttem.
