Irodalmi Szemle, 2001
2001/6 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Adalékok a „csehszlovák demokrácia” arculatához az impériumváltás után (tanulmány)
TUDOMÁNY Popély Gyula Adalékok a „csehszlovák demokrácia” arculatához az impériumváltás után A Csehszlovák Köztársaságot a humánum, a demokrácia és a népek önrendelkezési jogának hangzatos jelszavával hozták létre az állam megalkotói. Már a világháború alatt ezeket az elveket reklámozták a létrehozandó új államalakulat tartópilléreiként, az impériumváltás után pedig gondjuk volt rá, hogy azok a mindennapok gyakorlatában is ténylegesen meglévő politikai és erkölcsi posztulátumoknak tűnjenek.1 Mi sem természetesebb, minthogy a magát humanista és demokratikus köntösben prezentálni igyekvő új csehszlovák államhatalom nem szívesen bocsátkozott látványos és nyílt konfrontációba az ország nemzeti kisebbségeivel, sőt ha tehette, igyekezett mellőzni a hatalom részéről megnyilvánuló erőszakos lépéseket. Ez azonban nem volt egyértelmű hatalmi gyakorlat. Elvégre a berendezkedő új hatalmi és közigazgatási gépezet eleitől fogva következetesen törekedett a köztársaság „csehszlovák” nemzeti jellegének kidomborítására, a nemzetközi erőszakkal bekebelezett nemzeti kisebbségek — valójában elszakított nemzetrészek — háttérbe szorítására, azok politikai, társadalmi, kulturális, gazdasági és számbeli erejének és súlyának minden eszközzel való csökkentésére. A csehszlovák uralom alá került magyarságnak kezdettől fogva kemény és kitartó harcot kellett vívnia nemzeti és emberi jogaiért. A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium (Ministerstvo s plnou mocou pre správu Slovenska) — élén a magyarfaló Vavro Srobár miniszterrel — ugyanis mindjárt a bekövetkezett cseh megszállás és „csehszlovák” hatalomátvétel után ezrével utasította ki a megszállt volt magyar területekről az új államhatalom számára nem kívánatos, illetve a jövőben ilyenekké válható magyarokat, sorozatban szüntette meg vagy változtatta szlovákká a magyar iskolákat, és általában mindent elkövetett annak érdekében, hogy a volt magyarországi területek minél inkább elveszítsék magyar jellegüket. Az államhatalom ezen a minisztériumon keresztül minden megengedett — sőt sokszor kimondottan durván törvényellenes — eszközt igénybe vett a magyarság politikai, kulturális, gazdasági és egyházi életének erőszakos korlátozására. A magyar intézmények és egyesületek működését betiltotta, illetve felfüggesztette, vagyonukat és székházaikat a legtöbb helyen lefoglalta, majd azokat „csehszlovák” intézményeknek adományozta.2 A Pozsony székhellyel működő Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériumnak a
