Irodalmi Szemle, 2001
2001/6 - KONCSOL LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE - Jeck Gábor versei: álmom a mindenség; elmekaland
Jeck Gábor versei álmom a mindenség lement már a Nap, felöltötte csillagos köntösét az ég, fekszem az űr alatt, s álmom a mindenség, lágy csillagporral hint meg a képzelet, az én kedves csillagom, vajon melyik is lehet, talán ott az a mindjárt fénytől szétrobbanó óriás, esetleg a mellette halványan meghúzódó iskolás, lehet, hogy az én csillagom még meg sem született, az úristen csak megtervezte, de nem volt rá ideje, miből nyerek hát új erőt, ha csillagom nincsen, teremts egyet nekem is, mindenható Isten. elmekaland egybefolyó két lefolyó, gőzölgő halálfolyó, pokol kövén az ördög lélekbitorló, sarokban üres egérfogó, étel híján korgó gyomor! örvénylő lélekoszlop, kavargó tenger, élni vágyó holtak, a szó már nem kell, ha riad a gondolat, a képek torzzá lesznek, álmaidra nem emlékszel, ködfoltokba vesznek! vágyam az élet, hirtelen eszmélek, elrontott festmények a tűzben elégnek, lesújtó erő, csendes döbbenet, elhagyott út az, amit követek! csöbörből vödörbe, vödörből földbe ömlik a moslék, csak semmi melléktermék, utcán ülő söpredék, a templom csak mint menedék!
