Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - TALLÓZÓ - Monostori Imre: A Németh László-recepció története a „rendszerváltozás” után (tanulmány)
Tallózó téssel életben, akik szavakban ennek az ellentétnek a puszta meglétét is tagadják, és kaméleonmimikrivel elhatárolódnak tőle”. Másfelől pedig: „A népi irodalomhoz tapasztott leminősítések [...], mint a »marhabélyeg«, már régen nem arra a bizonyos »nagy kérdésre« vonatkoznak.” A népi szellemiségről folyó disputában e sorok írója is megszólalt, felsorolva és minősítve a kilencvenes évek elején kirobbantott „populizmus”- és „antiszemitizmus”-vita leginkább jellegzetes eseteit és szereplőit,57 1997-ben egész tanulmánykötet jelent meg (egy konferencia anyagaként) a népi mozgalom tárgyköréből.58 Fontos tanulmány e kötetben Soós Pál írása: A népi-urbánus vita mítoszai és valóságtartalmai. Mind történelmi visszapillantása, mind pedig a problémakör aktualitását megvilágító tézisei higgadt és filológiailag is megalapozott álláspontot tesznek világossá és hitelessé. Utal a populizmusvitára, Borbándi Gyula klasszikus könyvére (és Bibó István ezzel kapcsolatos levéltanulmányára), a népi-urbánus vita fő ütközőpontjaira. A problémakör égetően létező jelenvalóságát Soós Pál (is) politikai gyökerű és indíttatású jelenségként interpretálja. „Történetileg és a tényeket szem előtt tartva itt is mindenekelőtt utalni lehet és kell a vádaskodásokból továbbnövesztett óriási kampányok lineáris sorára, amelyek keretében a legkiemelkedőbb és legismertebb népi írókat, Szabó Dezsőt, Németh Lászlót, Veres Pétert, Illyés Gyulát, Csoóri Sándort stb. antiszemitának bélyegezték, urbánus oldalról. Ezek a tartalmi érveléseikben, indulati töltésükben, stílusukban és módszereikben egymáshoz nagyon hasonlító kampányok természetszerűen kezdettől fogva átlépték az irodalmi és kulturális szféra határait, és áttevődtek a politika tartományába is. A népi-uibánus vita emez önmagában is külön fejezetét, tulajdonképpen már Ady Endrével elkezdődő külön történetét képező polémiafolyam részleteitől [...] eltekintve itt is világosan és hangsúlyosan meg kell állapítani azt a kétségbevonhatatlan igazságot, hogy a népi írók és a népi mozgalom nem szolgált rá a hosszú történeti folytonosságot mutató vádaskodásokra, megbélyegzésekre. Tényekkel, valóságos cselekvésekkel igazolhatóan távol tartotta magát a fasiszta antiszemita ideolgiától.” ÚJRA: „NÉMETH LÁSZLÓ ÉS A ZSIDÓSÁG” A fent említett konferenciakötet egy másik tanulmánya59 Németh László szárszói beszéde lényeges elemzéseinek közkeletű értelmezéseivel polemizál. Azt állítja például, hogy „Németh ottani »jövendölései« nem váltak valóra”. Szalai Pál — e tanulmány szerzője — oda futtatja ki (furcsa módon filológiailag alá nem támasztott) gondolatait, hogy Németh László mind a kapitalizmusban, mind pedig a várható magyar kommunizmusban zsidó uralmat, zsidó hatalmi diktatúrát látott, rettegett, s „a »kommunizmust« a zsidóság kulturálatlan része uralmaként képzelte el”. Ez a hatalmi helyzet viszont — így Szalai — sem 1948-cal, sem 1956 után nem következett be Magyarországon; Németh tehát csak részeket látott és idézett fel 1943-ban Balatonszárszón. Hívei pedig csúnyán felültek neki. Széchenyi Ágnes (ugyancsak 1997-ben) tanulmányfüzért jelentet meg a Válasz című (1934—1938) folyóiratról.60 Ez a könyv klasszikus példája a
