Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - TALLÓZÓ - Monostori Imre: A Németh László-recepció története a „rendszerváltozás” után (tanulmány)
100 éve született Németh László Szabó Dezsőében”. Németh nagy és igazi újdonsága a „minőség” és a „lelkek reformja” eszmében rejlett. Mindhárom fent említett kötet — valamint az ugyanebben az időben Magyarországon is megjelent Borbándi Gyula-alapmű a népi mozgalomról — méltatlanul csekély visszhangot keltett a nyolcvanas évek végi politikai földcsuszamlást átélő magyar szellemi életben. Szinte biztos jeleként annak, hogy ebben a közéletben elsősorban már nem a szakmai viták, hanem a politikai pluralizmus kérdései (továbbá gyakorlati harci módszerei és terepei) váltak — szinte minden más szellemi tevékenységet háttérbe szorító módon — domináns tényezővé. SORSKÉRDÉSEK — ÉS A „SORSKÉRDÉSEK” ÁRNYÉKÁBAN A kilencvenes évek elejének szellemi zűrzavarában (amit ez az időszak részben az előző évtizedtől örökölt, részben az új helyzetben felmerülő kérdésekre adható érvényes válaszok hiányából is bizonytalan feltételezéseiből kavarodott össze) a Németh László-,,kérdés”(újfent) elsősorban ideológiaipolitikai harci szempontból vetődik fel. Mechanikus (statisztikai) megközelítésben azt észlelhetjük ugyan, hogy a róla szóló írások száma alaposan megcsappant: mintegy a felére csökkent (a nyolcvanas évek terméséhez képest). Ám ha e számok mellé tartalmi elemzéseket helyezünk, kiviláglik, hogy eme cikkek súlya, feszültsége, „szellemi robbantásra” is alkalmas töltete nagymértékben megnőtt, tematikája koncentrálódott (egyszersmind be is szűkült), mégpedig az ideologizálás, az „elpolitizálódás” irányába. Változatlanul gazdag viszont a Németh Lászlóról szóló tanulmánykötetek sora. Ezek a könyvek — a megjelenés időrendjében — a következők: Bakonyi István: Elidegenedés és társadalmi cselekvés (1990); A gondolkodó Németh László (1990); Grezsa Ferenc: Németh László Tanú-korszaka (1990); Az író rejtettebb birtokán (1992); Monostori Imre: Minőség, magyarság, értelmiség (1994); In memóriám Németh László (1995); dr. Lakatos István: Naplóm Németh Lászlóról (1995); Olasz Sándor: Az író öntőformái (1995); Heltai Nándor: „A kecskeméti oltóság" (1997); Vekerdi László: A „Sorskérdések” árnyékában (1997); Dr. Lakatos István: Németh László. Életrajzi kronológia. I. k. (1997), II. k. (1998); Grezsa Ferenc: A mintaélet forradalma (1998); Németh László irodalomszemléhte (1999); Domokos Mátyás: írósors. Németh Lászlóról (2000); Szárszó Budapesten (2000). Megjelent továbbá a „nagy Hartyányi” személyi bibliográfia részleges folytatása (Kőszegfalvi Ferenc munkája, amely az 1987 és 1996 közötti, Némethről szóló irodalmat sorolja fel). Az évtized valódi irodalmi szenzációja a Németh-levelezés négy hatalmas kötetbeli megjelentetése. A több ezer levelet Németh Ágnes, az író leánya gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá. A nyolcvanas évek végén (1987-ben) alakult Németh László Társaság — alapvető céljának megfelelően — úgyszintén sokat tett, tesz a Németh-kultusz ébrentartása érdekében. Konferenciái, előadásai, középiskolai tanulmányi versenyei, könyvbemutatói és egyéb rendezvényei folyamatosak és rendszeresek immáron csaknem másfél évtizede. Néhányat meg is említünk ezek
