Irodalmi Szemle, 2001
2001/5 - Dénes György versei (te voltál, Ahogy nyit a kövirózsa, Zápor után, Könnyű köd lebeg, Nyár eleji sóhaj)
Dénes György versei törékeny csírák bújnak a föld alól, hetyke indulót fütyül a kamasz. De jó, hogy villognak az ablaküvegek; hogy a kökényfa csokra integet, jó egy kis meleg a szívem felett, s a fűszálban az örök üzenet. Ahogy nyit a kövirózsa Vakon tapogatózva, ahogy nyit a kövirózsa, ahogy kidugja csápjait, levele húsos ágait. Ahogy a fényben elalél, ahogy ocsúdik, nevet — él. Csöpp álmaival elidőzik, ahogy halálra készülődik, ahogy megárvul virága, s a lomha éj falába zárja... Úgy élek én. Zápor után Mintha fémből öntötték volna itt a tölgy gallyait s bolyhait. Az erdő vas csillogása tovaárad, bő zápor zúgott s véget ért. A mezsgye lassan szárad. A nap is kibukkan és olyan szép, mosolygó, mint somfák hóna alatt a sárga lángú porzó. Csupa gyöngysor a fűcsokor, a kő is gyöngyözik. Mosott ruhában leng a nyír. Lelkem is fénybe öltözik Ki-ki rikolt bokrából a szertelen kakukk. Micsoda nap! Rozsvetésben a fácán tovafut. A bokrok fején glória, angyalarcukon könnyek; langy párákat lehelnek a zöld pikkelyes földek.
