Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: A magyar nyelv az informatika korában
Alabán Ferenc A magyar nyelv az informatika korában A Magyar Tudományos Akadémiát a nemzet a magyar nyelv ápolására és a tudomány szolgálatára hozta létre. (Az Akadémiáról szóló XI. törvény első mondata, 1994) A Magyarország az ezredfordulón című könyvsorozat darabjaként jelent meg a közelmúltban a fenti címet viselő tanulmánykötet Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerkesztésében. A kilencvenes évek közepétől az MTA konkrét program kidolgozását tűzte ki célul a magyar nyelv modernizálására és értékeinek őrzésére, s a téma adekvát helyet kapott a legszélesebb körű stratégiai kutatások keretében. A budapesti Országgyűlés 1996-ban hagyta jóvá a stratégiai kutatások programját, s 1997-ben került sor a program akadémiai nyitóülésére Tudomány és magyar nyelv címen. A bemutatandó kötet az ezen a fórumon elhangzott előadásokra támaszkodva tájékoztat a felvetődő és legvitatottabb kérdésekről. A kötet előszavában Ritoók Zsigmond vetíti előre azokat a motiváló tényezőket, amelyek a ún. informatikai forradalom eredményeként jöttek létre (az ismeretek tárolása, az érintkezés eszközeinek tökéletesedése és felgyorsulása, a tudás továbbadása), s tudati változásokat idéztek elő két ellentétes irányban: egyfelől az egyetemes és egyetemesítő, másfelől a helyi tényezők felerősödése irányában. Az egyik a különbségek, szellemi határok, nemzeti különállások, hagyományok elmosódása, a másik éppen ezek felerősödése irányában hat, s az érintkezés két alapvető kétirányúságát hangsúlyozza. S mivel az érintkezés legfontosabb eszköze a nyelv, az említett összefüggések rendjében vizsgálandó az az egynyelvűsödési folyamat is, amely a nemzetközi tudományos, műszaki, diplomáciai stb. életben felerősödött az angol nyelv révén. Az angol nyelv az egyetemes érintkezést nagyban megkönnyíti (az informatika nyelve, a csúcshatalmi helyzet nyelve...), jelentős mértékben befolyásolja a nemzeti nyelveket, idegen szavakkal és mondatszerkezetekkel gazdagítja és egyben rontja azokat. Kérdésként vetődik fel, lehet-e, kell-e a nyelv alakulását befolyásolni, védeni az idegen hatásokkal szemben? E részben tudományelméleti kérdés kapcsán merül fel a nyelvtudománynak természettudományként való értelmezése, amiből az is következhet, hogy a nyelv szabályozása nem nyelvtudományi feladat. A másik felfogás viszont éppen abból indul ki, hogy a nyelv állandó változásban van, ennélfogva történeti jelenség, vagyis a vele foglalkozó tudománynak történeti Könyvről könyvre
