Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - GYÜRE LAJOS HETVENÉVES - Hudák Katalin versei (önvédelem; képmutatás; a te csended; rezignált szerelem; üresen
Hudák Katalin versei hogy vádolhassalak, lenézhesselek, csésze forró teát? irgalmam, embersegem tőled megvonom... ez vagyok én — látni tessenek! képtelen rá — hogy szeresselek. rémület fog el, gonoszságom fojtogat, most rögtön kérnem kell bocsánatodat! mert leblokkolok, ez valódi bűnbánat — égek, levegőhöz kap bennem a lélek a te csended csend van. bársonyos, nyugodt csend. de hiányzik belőle a te kedves hallgatásod. nyugalmamat megzavarhatnád végre néhány apró szaporább szívveréssel, és egy sárga rózsával. még nem ismertem senkit, aki némán ennyi szeretettel beszélt hozzám, s már téged sem ismerlek többé. nem találok már csak fecsegő szíveket, nem kellenek, a te csended kell. kellene, hiányzol, mit tegyek ellene?... rezignált szerelem távoli, ködös szemedben megnézem önmagamat, azt látom, amit a cseresznyevirág fölött:
