Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - GYÜRE LAJOS HETVENÉVES - Vida Gergely: Babits Mihály: A világosság udvara (tanulmány)
Babits Mihály: A világosság udvara képek a nyomatékosítás folyamatában játszanak szerepet, amiben mindig ugyanaz a szimbólum válik láthatóvá, válik szemlélhetővé, s mélyüljön bármilyen mértékben, az egységét és egyértelműségét biztosító érzéki jeltől nem képes elszakadni. Ebben a részben azt próbáltuk megmutatni, miképpen tesz meg a szöveg mindent azért, hogy egyszerű mimézisként olvastassa magát. Bár egy ilyen feltételezés bármely műalkotással kapcsolatban teljességgel banális, a lényeg az, hogy az olvasó mégis eljátszik a gondolattal. A vers realitásfoka szokatlanul magas - s éppen ez teszi gyanússá. Gadamer írja: Túlontúl valóságos. Ennyire nem valóságos a valóság. Minden annyira összesűrített, s annyira megkomponált, hogy nem tévedünk egykönnyen...^. Ahogy majd később remélhetőleg kiderül, a láttatásnak ilyen minősége csupán az egyik, de kikerülhetetlen, állandóan szemünkbe ötlő, a többivel-együtt-zavarbaejtő szála a szövegnek, mely törődést kíván. /A szimbólum / Ha A világosság udvara c. verset mint metaforát értjük meg, akkor a versnek más olvasataival is számolnunk kell mint vele egyidőben érvényessel. A régebbi olvasat így elkerülhetetlenül, az újabbal való párbeszél- tetése nyomán, más fénybe kerül, megkérdőjelezve megőrződik. Azonban a kérdőjel nem az olvasat érvényességére irányul, hanem arra a jelentésre, amelyet a szövegből kinyert. Egy metaforikus olvasatnak éppen a jelentések relatív voltát kellene fényébe helyezni. A fentebb tett megkülönböztetés metafora és kettőskép között világosabbá válik, ha Rába György értelmezésével kapcsolatban vesszük szemügyre. Rába szimbólumként olvassa a költeményt, amelyet a bő és alapos elemzés során többféleképpen, de mindig azonos értelemben artikulál20, pl.: ... a ház zajló élete alatt erjedő szemetes udvar képe titkolt belső világunkat idézik és a cím is már előre vetíti a mögöttes jelentést: A világosság udvara... a szimbolikát előre jelzi, a versbeli jelentés — témáját tagadva — megvilágítja az élet, s tudata alatt felgyülemlő szemetét?2 Fontos az a kijelentés, amelyet Rába Babits szimbólumfelfogására hivatkozva tesz: A költőben a szimbólum előbb van meg, mint a hozzátartozó tapasztalati élmény..?^. Ez a mondat a szimbólum máig elfogadott alapstruktúrájára világít rá: a szimbólum — a metaforával szemben — preverbális, egy előzetesen adott (tehát nem a szövegben megteremtődő) lelki, tudatalatti tartalom. A versben következésképpen a nem vizuális vizuálissá tétele, tárgyiasítása történik. Az említett kettősképek az érzékletesség szintjének más elemeivel az egyértelmű mögöttesre utalnak. Rába írja: A nyitány kérdése a bérházak fonákjára kérdez, és a szó nyomán megjelenő második jelentésre irányítja a figyelmetígy lesz a bérbázak fonákja a szövegen végigfutó kettős jelentésrendszer paradigmájává. Tulajdonképpen egy viszonylag egyszerű helyettesítési sorral állunk szemben, ahogy az érzéki adatoknak mindig egy második, igaz, mélyüljön is bármilyen mértékben, csakis ez, az egyetlen második jelentés felel meg. A kettősképek rejtvénye viszonylag könnyen megfejthető, nem sokban fog különbözni az egyszeri tükrözésű képektől, vagy megfordítva: az utóbbiak válnak a mögöttes jelentés előterében kettős jelentésű képekké. Babits valóban mesteri módon minősíti át a Bemenet tilos! tábla prózaian szabatos feliratát, a