Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - GYÜRE LAJOS HETVENÉVES - Peter Karvaš: Premier után (elbeszélés)
Peter KarvaS Christopher iménti szavaira, melyeket Lylytől hallott. Lord Kimberley csak most vette észre, hogy a két író úgy áll itt, mint az elfogultság sötét oszlopai, szembehelyezkedve az általános sziporkázó premierhangulattal. — Miért? — kérdezte az ifjú Cumberland gróf, aki általában szemmel láthatóan szívesen kérdezősködött. — De hiszen ez világos — mondta Jonson türelmetlenül, és ideges, hirtelen mozdulattal úgy rángatta meg a szakállát, mintha ki akarná tépni. Nem akarta. — Valami baj van? — kérdezte nyugtalanul sir Christopher, aki egyértelműen Shakespeare pártján állt, jól ismerte az apját is, még azokból az időkből, amikor Stratford polgármestere volt és egyszer meg is látogatta őt a birtokán, Wilmcote-ban, ahová vadászatra hívták meg őt. Sit Christopher kedvelte a rendkívüli sorsú embereket — és Shakespeare nagyon is ilyen volt. Elhagyta a családját, s apja birtokát Wilmcote-ban elherdálta, elszegényedett és színész lett. A halhatatlan és mindenki által ismert Francis Gardner, a színművészet utolérhetetlen túdora, az angol kritikuskirály, akinek a neve örökre be marad írva a brit kultúra történetébe, nemrég lepocskondiázta Williamot a sárga földig — valósággal élve eltemette őt mindörökre. És most még ez a többször elhalasztott premier sem tetszik...? — Hát csak az — jegyezte meg elgondolkodva Drayton —, hogy Williamnek ott kellett volna hagynia a kéziratát íróasztala fiókjában, ahol már három éve porosodott... — De miért? — kérdezte a fiatalember, elfeledve, hogy kimértnek és tartózkodónak kell lennie, mint a lehető legjobb nevelésben részesült vidéki nemesnek. — Nem látja?! — súgta sziszegve a temperamentumos Jonson. — Fülöp toporzékolni fog! Össze fogja törni az összes vázát az Escorialban, Először Drake huszárvágása, vereség Cádizban és segítségnyújtásunk a hollandoknak, — most meg ilyen támadás a színpadról! Ekkora tüntetés a művészet eszközeivel! A spanyol erkölcs és etikett ekkora arculcsapása! A pápa ekkora provokálása! Méghozzá hivatalos személyekből álló közönség előtt, akiket a protokoll szerint hívtak meg! Azt hiszi, meg fogják ezt bocsájtani nekünk? Ebből súlyos nemzetközi konfliktus lesz! És azt hiszi, hogy ebben a családi viszályban csak az Effinghamek és Wildshirek ismernek magukra?! Mondjon nekem két olyan ősi eredetű angol családot, akik több nemzedék óta nem ellenségeskednek egymással! Ezt Williamnek sosem fogják megbocsájtani! Ő most nyakig benne van a pácban! Megeszem a sisakomat, ha az életben még egy darabját bemutatják! — Az a legrosszabb — mondta Drayton fátyolos hangon, hogy Kemp Paris szerepében pokoli hűséggel ábrázolja Róbert Devereux-t, az essexi herceget, aki éppen most esett ki ismét a királynő kegyeiből és valahová Írországba száműzték őt helytartónak! Ezek a színészek sosem férnek a bőrükbe! Meg aztán — és ez a legrosszabb — csak a hülye nem érti meg, hogy Willie megajándékozta Júliát mindazon tulajdonságokkal, melyekkel Stuart Mária rendelkezett a legszebb éveiben, fiatalsága, fejetlen szenvedélyessége és elbűvölő esztelensége kezdetekor! Tiltott esküvő! Gyilkosságok egymás után! Szökés, vallomástétel, értelmetlen halál! Mindez mit sem mond önnek?! És
