Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - Duba Gyula: Téli áradás (regényrészlet)
Téli áradás tulajdont felvették a közeljövőben magánosításra kerülő vállalatok listájára. Idő kérdése s megkapják az erről szóló határozatot. Továbbá felszólítást, hogy szervezzék meg az alkalmazottak társaságát. Anyagilag képes és szellemileg felkészült legyen, hogy átvegye az Intézetet és biztosítsa felívelő fejlődését. A jóindulatomról biztosítom, képviselő úr, mondja a vagyonkezelés elnöke, egy sovány, eléggé nyúzott fiatalember, akinek a szemében rengeteg gond ül, problémák valóságos dandárja bámul ki belőle, tehát a személyes támogatásomról biztosíthatom önt, ám a végeredményről nem! Az egy nagyon bonyolult dolog... A tudatformálók legjobbjaiból, pontosan tizenkét fő, mint az apostolok, megalakul a Kis-Tudat Kft. A társulásba váratlanul nem lép be Szelepcsényi Jenő. Nyilvános szembefordulás ez, sőt szakítás Barabással. Értesülései szerint az Intézet privatizálása más módon valósul meg, egészen újszerű formában, valószínűleg idegen tőke segítségével, külföldi privatizőrök révén. Mire a kisebbségi tudatformálók szíve összeszorul és lelke megdermed. Csak talán nem a nemzetiek..? Vagy a múlterők..?! Nemzetközi tökéről van szó, hangsúlyozza Szelepcsényi, multinacionális tőkéről és demokratabarát vállalkozókról, állítja! Barabás jegyzőkönyvet írat a társulás megalakulásáról, felbecsülteti az Intézet vagyonát, lefektetik a társulás tagjainak névsorát és alapszabályait, életrajz, szakmai minősítés, erkölcsi bizonyítvány, állampolgárság, nemzetiség stb. S a várakozás ideje kezdődik. Nehéz idő. Az emberiség ősi tapasztalata szerint azonban semmi nem tart örökké! Minden földi idő véges, csak talán a kozmosz ideje végtelen. Annál is inkább, mert nem ellenőrizhetjük, bár mérhetjük, s ez olyan újabb ellentmondás, amely az emberben kétségeket támaszt. A csillagászok pontosan kiszámítják az égitestek mozgását, másodpercnyi pontossággal meghatározzák a napfogyatkozás kezdetét, lefolyását és végét, ám amikor a nyári csillagos égre nézünk és áttekintjük a felettünk hunyorgó égitestek millióit, s közben a rengeteg fényévnyi távolságokra gondolunk, valóságérzékelésünk megretten és képzeletünk megadja magát. Tehetetlennek érezzük magunkat. Hasonló jelenség alakul az Intézet privatizálása körül! Áttekinthetetlen és beláthatatlan bizonytalanság. Próbára teszi a valóság érzékelését és szorongásra készteti a képzeletet. A Barabás köré tömörülő tudatformálók, elsősorban az eszerocska-tagok naponta megtárgyalják a fejleményeket, tehát szinte a semmit, mert az ügy körül alig mozdul valami, rejtélyes homály és mozdulatlanság veszi körül. A Népi Vagyonkezelő Központtól semmi hír! Barabás a parlamentben tárgyal Parázsló Bálinttal, Oravskyval, Gavorníkkal, sőt Baltazár Kajetán Kudlával. Minden alkalommal leszögezik, hogy a kisebbségi tudatformálás érzékeny politikai ügy, ezért kívánatos lenne, ha az Intézet nem kerülne teljesen magánkézbe, bizonyos állami részesedés kívánatos, hogy ne lehessen gyanús vagy szélsőséges politikai célokra kihasználni. A demokraták véleménye egyértelmű és kedvező. A kisebbségi tudatformálás jó értelemben közügy. Fontos, európai érvényű, a világba küld pozitív jelzéseket! Signály... bizony! Tehát... S akkor?..? Mindezek
