Irodalmi Szemle, 2001
2001/3 - Dénes György versei (Oldozz föl, végzet!; A kétezredik esztendő körül; Kettős álomban; Nem csodálkozom már; Kibélelem e szörnyű árvaságot; Sanda tanács; Ilyenkor, éjjel; Tavaszelő; A jóság köntösében; a test még él; Tavasz, virágzó ágak
Dénes György versei a hóba süppedő világon. Nyílj ki, nyílj ki, szamócavirágom: te legbájosabb tavaszi költemény. A jóság köntösében Nem fog rajtunk se bűn, se ármány, agyunk már tiszta fényben ég el, sírunkon szikrát vet a márvány, tán nem is halunk meg egészen, felhők leszünk, s a fellegekből rügyet fakasztó eső suhog, karéjt nyesünk a szere tétből mi, boldogtalan kis jézusok. a test még él a test még él, dolgozik, mint a gép, sürög-forog benne ezernyi kerék, derű, ború bujkál nyálkás sejtjein át, oldja, köti sorsát, pergeti ritmusát, parancsot osztanék neki, de mind engedetlenebb, riadt idegenként szemlélem testemet, ahogy zihálva kapkod a fény felé s lefekszik az Idő vén zsámolya elé. Tavasz, virágzó ágak Ott jártam, ahol göcsörtös, kemény fák közt szökdelt a friss hajnali szél.
