Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - Duba Gyula: Téli áradás (regényrészlet)
Duba Gyula Téli áradás (A regény befejező része) 3. PRIVATIZÁLJÁK AZ INTÉZETET Az Intézet fűtője — Liza „ájtatos manónak” nevezte Püspöki Bélát — nehezen viseli el, hogy érdemei ellenére kimaradt a forradalmárok felemelkedéséből. Nem lett képviselő, sem minisztériumi előadó, a keresztény mozgalom sem helyezte tisztségbe, fűtű maradt. Megbántottságában önvizsgálatot tartott, és a világmegvető remete jelei ütköztek ki rajta. Úgy tűnt fel, állandóan mélyértelmű problémákon töpreng. Az Intézetben szerzett érdemeit, hogy a forradalmi idők korában sziklaszilárd keresztényi erényeket és buzgó közéleti elhivatottságot képviselt, a pártalapítási tárgyalásokba is bevonta Barabást!, mindezeket nem lehetett meg nem történtté tenni. A hivatalban tekintélye szinte csorbítatlan, bár baleknek tartják, éppen azért, mert a többiek a parlamentbe emelkedtek, ő pedig továbbra is a fűtőházban darvadozik. Szemrehányásokkal illette magát és saját kárán tanulta, hogy az érvényesüléshez a forradalmi érdemek csak alapot jelenthetnek, a további emelkedésért állandóan küzdeni kell, véleményt mondani, célokat kitűzni, tetteket sürgetni, kielégíthetetlen kritikai igénnyel ostromolni a világot. Ő ezt a kellő időben nem tette meg, vallásos kérdések hálójába bonyolódott, melyek zárkózottá és tétlenné tették, egyszóval elmulasztotta a nagy lehetőségeket. Ezért folyamatosan kedvetlen! Szinte kibírhatatlan! Hol az egykori készséges Béci?! Manapság nyűgös és makrancos gyerek, máskor szeszélyes és hisztérikus asszony benyomását kelti, akit nem méltányoltak a szépségversenyen. Az apró-cseprő munkákat nem végzi el, a kartársnők kéréseit sem teljesíti, nem hoz tízórait és mellőzi a rövidzárlatos villanyrezsókat, irodai bútorokat sem hajlandó mozgatni, asztalokat tologatni. Nyár lévén, a fűtőházban alig tartózkodik, a hivatali szobákban lebzsel, mélyértelműen és legtöbbször érthetetlenül filozofál, és várja az alkalmat, hogy az események sodrába, netán élvonalába lépjen. Nyilvánvaló lázadása mögött olyan meggyőződés fortyog, hogy rútul becsapták és kihasználták, a politikai tárgyalások során kikérték véleményét és erkölcsi erejére támaszkodtak, a legfontosabb döntésekből azonban kihagyták. Visszaélnek azzal, hogy vallásos és erkölcsös férfiú, s közelről sem törtető karrierista, mint a többiek. Mohó időkben sem üvölt együtt a farkasokkal. A gyűlésekre azonban elmegy, felszólal és elmondja véleményét.
