Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - MARGÓ - Lovász Gabriella: A Magyar Tanító és a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítói Egyesület
MARGÓ keveslik a pedagógiát, mások pedig keveslik a jajt, a panaszt. Az egyik oldalon tanulni, önképződni akarnak, a másik oldalon fölöslegesnek tartják a pedagógiai cikkek halmozását, mikor annyi a bajunk, hogy a Magyar Tanító egész évfolyamát is meg lehetne tölteni vele. Ott azt akarják, hogy az egyesület és lapja minden erejével támogassa a tanítóság továbbképzését, mert a szellemi értékek révén jutunk el az anyagi értékeléshez; itt azt tartják szükségesnek, hogy az egyesület munkája fokozott harc legyen a tisztességes kenyérért, mert az anyagi jólét eszközeivel meg lehet szerezni a szellemi értéktöbbletet. Mondanunk sem kell talán, hogy az igazság középen van.” Figyelemmel kísérhetjük a lap hasábjain az egyesület munkája során létrehozott intézmények sorsát, melyek közül legkiemelkedőbbek talán a Tanítók Könyvesboltja, a Tanítók Háza és a Tanítók Énekkara. A lap terjedelme az évek során, elsősorban anyagi eszközök híján fokozatosan csökkent. A komáromi könyvtárban megtalálható utolsó, 1944-ből való számai már csak 16 oldalon jelentek meg. Az egyesület életében a „lenni vagy nem lenni” kérdése megalakulása után húsz évvel, már a magyar állam keretei között vált esedékessé. 1940. április 4-én a központi gyűlés úgy döntött, új alapszabályt dolgoz ki és terjeszt be, mely alapján Országos Általános Tanító Egyesület néven kéri bejegyeztetését a magyar belügyminisztériumban. Ez a döntés akkor azt jelentette, hogy az addig kisebbségben működő, valamennyi magyar pedagógust egységesen összefogó egyesület a magyar állam keretein belül egy szűkebb közösség, a tanítóság egyesületévé válik. Az egyesület húszéves létének és munkájának hozadékát magyarországi viszonylatban is méltányolták. A Magyar Tanító 1943 áprilisában a Könyv- és lapszemle című rovatban A tanítóság lelki és szervezeti egysége címszó alatt a Felsőmagyarországi Tanügy februári számából idéz, Szőke Andor felelős szerkesztő cikkéből: „...# cseh uralom alatt a magyar tanítókat jellegkülönbség nélkül egységbe kovácsolták. Országos egyesületet alakítottak és a hatalom szorítógyűrűjében a magyar szellemvilág kizárólagos képviselői voltak. Négy figyelmet érdemlő kultúrértéket hoztak magukkal, éspedig a tanítói lélek frissebb lendületét, bátrabb hangját, egy pompásan szerkesztett folyóiratot, országos viszonylatban is sok sikert aratott énekkarukat, végül mindezekből áradó dinamikus tanítótársadalmi életet.” Lovász Gabriella Szemelvények a Magyar Tanítóban megjelent írásokból A Magyar Tanító írásaiból, főleg az indulás éveiből, az útkeresés időszakából válogatott alábbi részletek tanulságul vagy érdekességként is szolgálhatnak. Helyenként azt tapasztalhatjuk, hogy bizonyos kérdésekkel elődeink jobban megküzdöttek nálunknál, másutt azt igazolják, hogy nincs új a Nap alatt.
