Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - MARGÓ - Bokros Katalin: Közös vonások (megjegyzések)
Közös vonások Hasonlóságok Thomas Gray ódája és Arany János balladája között Thomas Gray (1716—1771) a 18. századi preromantikus angol irodalom egyik jelentős költője. Nyelvezetére (poetic diction) még hatással van a klasszicista forma és stílus, de verseinek tematikája már a romantika kezdetére utal. Híressé az Elegy Written in a Country Churckyard (1750) című alkotásává vált, amely a preromantikus sír- és temetőköltészet jelentős alkotásának számít. Graynek felajánlották a koszorús költő (poéta laureatus) címet is, de a népszerűséget kerülő költő ezt visszautasította. 1768-ban kinevezték a cambridge-i egyetem történelem és modern nyelvek tanárának. Irodalmi céljainak egyike éppen a pindaroszi ódaköltészet felújítása volt. Ide tartozik a panegirikus jellegű The Progress of Poetry (1752—1754) című alkotása is. Gray foglalkozott a kelta történelemmel és mitológiával, ennek a hatására meg a pindaroszi óda mintájára írta a hármas tagolású The Bard (1755—1757) című verses alkotását, amely erőteljes rétorikai pátoszával és szenvedélyes hangnemével a 18. századi bárdköltészet jelentős alkotásának számít. A skandináv mitológia iránti érdeklődése The Fatal Sister (1761) és The Descent of Odin (1761) című verses alkotásaiban nyilvánult meg. Thomas Gray The Bard című ódája 1757-ben jelent meg The Progress of Poetry című művével együtt. Az óda egy legendára épül, melynek alapján I. Eduárd (1272—1307) angol király miután meghódította Wales tartományát, elrendelte az összes walesi énekes megölését. A vers kezdetén a király hadával keresztülvonul a legyőzött országon, a snowdoni hegyvidéken a király elé lép egy ősz hajú idős bárd, akinek sikerült életben maradnia. Az agg énekes megátkozza az uralkodót, és felszólítja az elesett társakat, hogy közös dalukkal szőjék meg Eduárd és népe számára a halotti leplet. Kórusban énekelve megjósolják a király kegyetlen tetteit és utódainak véres tragikus sorsát. Mikor majd egy walesi születésű uralkodó kerül a trónra, csak akkor végződik a meggyilkolt dalnokok bosszúja. A lemészárolt énekesek, Merlin és Taliessin jóslata megvalósul, és az egész szigeten újra a walesiek uralkodnak. Miután a halott énekesek szellemei eltűnnek, az idős dalnok befejezi dalát, és leveti magát a szikláról a végtelen éjszakába. A költeményben szereplő történelmi személyeket Thomas Gray bonyolult lábjegyzetekkel próbálja közelebbről megmagyarázni, hogy ezzel hitelesebbé tegye mondanivalóját. A jegyzetekben más költők (Milton, Spenser, Shakespeare) alkotásaira is utal. Az óda fenséges rétorikáját az érzelmi telítettség helyett intellektuális pátosz jellemzi. A hősi MARGÓ
