Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - KÖNYVRŐL-KÖNYVRE - Szirák Péter: Nyelv által lesz.
KÖNYVRŐL-KÖNYVRE a különböző ciklusú képzések szintjén. Másrészt: a személyes élmény meggyőzően fonódik össze a szlovákiai kisebbségi magyarság intézményesített formáiban történő pedagógiai munkával és annak felelősségteljes áttekintésével. A szerző évekig aktívan vett részt az óvónőképzésben, az alapiskolai és középiskolai oktatói-nevelői munkában, később a főiskolai, illetve egyetemi tanító- és tanárképzésben, majd a magyar szakos filológusok egyetemi felkészítésében. Egyéni érdeklődésének és munkájának megfelelően eddigi pályáján a szlovákiai magyar pedagógia szinte minden állomását, fokozatát kipróbálhatta és megismerhette. Szakmai felkészültsége, megbízható problémaismerete, jellemzései és értékelési hangsúlyai éppen ezért hitelesek. Tudatos szemlélője és alakítója a szlovákiai magyar pedagógia fejlődésének, következetes hirdetője a legújabb szakmai ismereteknek, ismerője és alkalmazója az oktatás-nevelés differenciált módszereinek, érdekli a kutatómunka. Publikációi magyar és szlovák szakmai körökben is elismerésben részesültek, hazai és külföldi tudományos konferenciákon és szakszemináriumokon való fellépései figyelmet keltenek. L Erdélyi Margit „az iskolát” mindnyájunk sikere és boldogsága forrásának tekinti, nem véletlen tehát, hogy bizalmának kiindulópontja, letéteményese és személyes közvetlenségének érthető kiváltója. Ez biztosítja az oktatás és nevelés kérdéseivel foglalkozó írásainak sajátos, szimpatikus külön világát és atmoszféráját. (Lilium Aurum, 2000) SZIRÁK PÉTER Nyelv által lesz Esterházy Péter: Harmónia caelestis ( Vendégkritika) Esterházy Péter új könyve, a Harmónia caelestis széles körű érdeklődést váltott ki. A szerző a kortárs magyar írásművészet egyik korszakos jelentőségű alkotója, ami nemcsak azt jelenti, hogy műveivel mintegy jellemezhető az elmúlt negyedszázad, hanem azt is, hogy a műveiben is megtörtént ez az idő, életműve tehát nemcsak illusztrációja egy korszakként felfogható időszeletnek, hanem teremtő-létesítő, megértető és áthagyományozó közege ia A nagyfokú várakozás alighanem kapcsolatba hozható ezzel a többszörösen visszaigazolt író-státusszal, s persze Esterházy pályájának, sőt az irodalom egészének kilencvenes évekbeli alakulásával. A nehezen felbecsülhető politikai-mentális átrendeződés egyik fontos tapasztalata, élesen vitatott következménye az irodalom korábbi társadalmi funkcióinak megcsappanása, szélesebb körű kultúra- és közösségképző szerepének visszaszorulása. Mindez elsősorban a folyamat értékelése szempontjából osztja meg a publikumot, amennyiben egyesek a szerepcsökkenést az irodalom és az irodalmárok (bűnös) hanyatlásaként értékelik, míg mások egy valamennyiünkön túlható kulturális folyamattal hozzák összefüggésbe, s az irodalom utópiáktól szabaduló, nyelviségbe való szükségképpeni „megtéréseként” értelmezik. Azt persze nem lehet
