Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - KÖNYVRŐL-KÖNYVRE - Alabán Ferenc: Az óvodától az egyetemig
KÖNYVRŐL-KÖNYVRE részesülnek kellő figyelemben és megbecsülésben, s így nem is érhetik el céljukat, s nem jöhet létre az „együttgondolkodás”. L. Erdélyi Margitnak volt módjában megtapasztalni a pedagógusi pálya sok vonatkozását; eddigi munkájának paraméterei és sokrétűsége megújulni tudó, az iskolát szerető és pozitív gondolkodású, tudatos magatartású tanárt jelenítenek meg. Az iskolai gondolatok című válogatott pedagógiai írásainak gyűjteménye is ennek a szellemiségnek a jegyében állt össze. A kötet szerzője átgondoltan csoportosítva három nagyobb fejezetbe sorolja írásait. Az első rész Móduszok, ha segíthetnek címen tanulmányokat tartalmaz, melyeknek témakörei különböző megközelítésekben jórészt az óvodai anyanyelvi nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak (Nyelvművelés az óvónőképzésben, Versmondásunk esztétikája, A beszédkészség fejlesztése az óvodában...). A saját pedagógiai gyakorlatból és tapasztalatokból merítő figyelemkeltő áttekintések, felismerések, gondok és a munkát javító konkrét javaslatok igényes alapból származnak. E tanulmányokból kiviláglik, hogy az óvodai anyanyelvi nevelés mennyire sokrétű, összetett feladat és folyamat, mennyire pontosan átgondolt és megtervezett szakmai munka. A szlovákiai magyar pedagógiai-módszertani szakirodalomban szinte (ok nélkül) a legelhanyagoltabb terület egyikének számít, L. Erdélyi Margit idevágó cikkei és tanulmányai főként ezért hiánypótló írások. A nyolcvanas években keletkezett és először még akkor publikált tanulmányok egymáshoz tartozva tartalmilag és szemléletileg is kiegészítik egymást, s bizonyára egy különálló, az óvodai képzéssel foglalkozó nagyobb összefoglaló szakmai monográfia alapját is képezhetnék. Motiváló ereje és hatása van a játék nevelésben betöltött szerepéről és funkciójáról írt két tanulmányának (Játszani nehéz!? Játsszunk, de komolyan!), speciális lehetőségekre hívja fel a figyelmet a drámapedagógia bemutatásával és a tanárképzésben történő hathatós érvényesítésével foglalkozó írása (Drámajáték a pedagógiában). Közös gondokat vet fel az olvasóvá nevelést, a versmondást, -értést és az irodalmi neveltetés alapozását elemző tanulmányok sora. L. Erdélyi Margit teoretikus ismeretek tapasztalati-pragmatikus bizonyítékainak, kipróbált módozatainak közegében láttatja a kiválasztott témák sokrétűségét. A kommunikációelmélet egyes területeinek elmélyült és megbízható ismerője, s ezeket hasznosításra is ajánlja a pedagógiai gyakorlat során. Módszerére az összefüggésekre való rámutatás mellett jellemző a tényfeltárás és a problémalátás komplexitása. Szemléletes példák, jól választott szövegillusztrációk beválogatásával lehetővé teszi az adott kérdések jobb megértését és a továbbgondolás lehetőségét. A témafeldolgozások kommunikációs közege mindig feltételezi a pedagógus—tanuló—szülő hármasságát, s az együttgondolkodás lehetősége mellett mindig jelen van az empátia igénye, a pedagógiai folyamattól elválaszthatatlan humánum és meggyőző nevelői szándék/hatás, így az írások értelmi és gondolati dimenzióját szervesen egészíti ki az érzelmi ráhangoltság. Ennek köszönhetően sikerül a szerzőnek természetesnek maradnia, azzal a stilisztikai jellegzetességgel, hogy a legkomolyabb témáknál is teret ad szubjektív véleményének, s fejtegetései során az oldottabb beszélt stílus
