Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - KÖNYVRŐL-KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: A fordítás apológiája
KÖNYVRŐL- KÖNYVRE L. Erdélyi Margit A fordítás apológiája (Klaudy Kinga: Bevezetés a fordítás elméletébe. Scholastica, Budapest 1999) Az ezredvég szellemi, gazdasági, politikai, kulturális életének elengedhetetlen tartozéka lett a tolmácsolás és (mű)fordítás gyakorlata, akár a célzatok oldaláról vizsgáljuk a jelenséget, akár az eszközszerű funkciók nézőpontjából. Napjainkban határozottan felfutott az egy vagy — méginkább — több idegen nyelvet beszélők értéke. Rendkívüli mennyiségi és minőségi változás történt a fordítói feladatok, a fordítási folyamatok elméleti és gyakorlati kérdéseinek kutatásában is. E sajátos tudomány teoretikai problémaköreit dolgozza fel könyvében Klaudy Kinga, aki az egyik legismertebb magyarországi szakembere, oktatója, tudósa a fordítástudománynak. Műve az 1994-es, 1996-os, 1997-es évi kiadások után újra megjelent 1999-ben is, természetesen átdolgozva, kibővítve, átszerkesztve. A sorozatos újabb és újabb kiadások mind a szakma, mind a róla szóló tudomány védelmében önmagukért beszélnek. A legutóbb megjelent változat két fő részben jeleníti meg a legfontosabb tankönyv értékű tudnivalókat. Az első rész „A fordítás elmélete” (a szerző megjegyzése szerint 1991 és 1997 között tartott előadásainak szerkesztett változata), a második rész „A fordítástudomány terminológiája” nem kevésbé hiánypótló anyag mint az előző. A könyv első részében már a bevezetés után tisztázni kívánja a szerző a fordításelmélet kétféle irányultságának: a „hagyományos”, irodalomtudományinak és az „új”, nyelvészetinek különböző kritériumrendszerét, azonkívül azt a tényt is, miszerint ő az utóbbit kultiválja. Ezért a nyelvészeti fordításelmélet keletkezésével foglalkozik leginkább, elsőként a fordítói tevékenység alkotó jellegével, amelyben a szubjektív fordítói döntések mögött rejlő objektivitás keresése két évezreden át tisztázandó feladatnak számított és számít ma is. A korábbi idők spontán jellegű megfigyelései hasznosíthatók ugyan e sajátos munkafolyamatban, de az egyre szakszerűbb vizsgálódás, az egyéb tudományterületek által is befolyásolt kutatás egyre bőségesebb szakmai hozadé- kot jelent. A már említett irodalomtudományi iránytól való elkanyarodás, a nyelvészeti diszciplínák (a kontrasztív nyelvészet, a pszicho- és szociolingvisz- tika, a szövegnyelvészet) halmozottan megsegítik a fordításelmélet fejlődését, funkciójának szélesebb skálájú érvényesítését. Noha a fordításelmélet hasznosságát nemegyszer kétségbe vonják a nyelvtanárok, a kutatók és maguk a fordítók és tolmácsok is (mivelhogy nem közvetlenül segíti munkájukat), mégis fölöttébb figyelemre méltó az a gyakorlati tény, amely szerint — az
