Irodalmi Szemle, 2001

2001/1-2 - Lászlóffy Aladár: Bécsi magyar litánia (vers)

az elmenőink háta?

Egyre nagyobbak, s mennek arccal a végtelennek megnézni a jövendőt, miközben rajtunk látták a Veronika-kendőt.

... Vagy mi hagyjuk el őket, az örök elmenőket, hogy hirtelen megállunk, őket követő lábunk becementezve szépen egy golgota-egészben, megkövesül a nincsben.

Mi várjuk még, hogy intsen, pedig mi lettünk némák.

Hány nyelven kelünk még át?

Nem bizonyított, cáfolt.

Almafánk, keresztfánk volt.

3. REKVIEM

Halott leszek, mint kottán a zene, melynek mégsem szűnt meg az élete. Megnyugtat, hogy kiszáradt csatazaj a vérem, mint a feloldott vihar, mely helyben, kedden délben, Bécs előtt egy percre valóságnak öltözött.

Már soha semmi le nem intheti.

Csak megpihen, mert ez is jó neki.