Irodalmi Szemle, 2001

2001/1-2 - TUDOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István (tanulmány)

Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István

Ősz Sokféle gyümölccsel az ősz kedveskedik,

Aranyszín almákkal ugyan színesedik,

Ért szőlőfürtökkel földünk díszesedik,

Mindenféle jókkal, tudd meg, ékeskedik.

És most az előzmények a Zrínyiász ül énekéből (30—36): „az szép zöld erdővel” — „zöldelő erdeje”; „Szép ciprus árnyékokat” — „Árnyékos fák ága szüntelen zöldellő” [a ciprus örökzöld]; „hűvös szeleket” — „friss szellő/ [...] hévségben mindenkor hűsellő”; „jó szagos” — „sok szagos”; „Ősszel sok gyümölccsel” — „Sokféle gyümölccsel”; „Bővel kedveskedik” — „az ősz kedveskedik”. A „zöldellő erdő” Zrínyi át nem vett Tavasz szakaszából való. A „Víz lassú zúgással széllengedezéssel” a Proserpina elragadtatása élőbeszédében tűnik föl: trA vizek is folytak lassúbb zúgásokkal'. A széllengedezés ugyancsak előkeríthető, a Dedalusból: „Narcissus vizével arcul hintettetik./ Nyilt ablakról fútt szél s lengedeztettetik' (IV, 38). Bámulatosan saját szöveggé oldott, jól elhelyezett Zrínyi-imitációk!

A Proserpina elragadtatása moderált hangú költemény; Gyöngyösinek „el kell adnia” az alvilágot, hogy fél évig kibírható legyen; tartózkodik a végletektől. Amikor Proserpina és Pluto készül ágyba bújni, ily mérsékelt az intonáció (II, 92—93):

Azonban napfénye az Elysiumnak Elenyészett vala, midőn a Fátumnak Dolga így folyt vala, és az étszakának Setét superlátját vonák sátorának.

Csillagokkal tarkáit az ég szélessége,

Kiknek tüzeivel mindenféle égé,

Mely vetett ágyoknak vala ékessége,

Mert ragadott ahhoz az egeknek vége.

Égtől földig baldachin-szuperlátos ágy, semmi „Venus triumfusa”; fátumos nász ez, maradjunk csendben: „Öszveölelkezve legyetek csendesen,/ Egymással csókokat szedjetek édesen,/ Végre aludjatok pihegve s kedvesen,/ Nektek akadályul senki ne lehessen” (97). Gyöngyösi részvéttel egyengeti Proserpina Fátum-kiszabta útját: vigasztalja a „murányi Vénust”. Ha látta volna is Bernini szobrát Proserpina elrablásáról, és el is időzött volna férfitekintete a merészségen, ahogy Pluto belemarkol Proserpina márványfenekébe, effélét nem engedhetett volna meg magának. (Itt így fordítja Claudianust: „És a fogott praedát körmébe szorítja”.)

1672 és 74 között megírja Gyöngyösi a furcsa módon nem öt, hanem 17 aktusból álló, 3000 sornyi (!) verses Florentina-drámát (Igaz házasságnak és szíves szeretetnek tüköré, melyben megirattatik Philosténesnek és Florentiná- nak [...] szerelmek). Weöres Sándor szerint „szentimentális, lassú menetű dráma, legterjedelmesebb színdarabemlékünk a barokk korból. Nem sok drámai helyzet akad benne, [...] be kell érnünk az elegáns és aprólékos pepecseléssel, a