Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - TUDOMÁNY - Kovács Sándor Iván: Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István (tanulmány)
Felföldi barokk remekíró: Gyöngyösi István ratív-kellemes Gyöngyösi a magyar barokk költészetnek hasonló két tipológiai aspektusát, olyan egymásra következő két fázisát mutatja, mint a XVI—XVII. század fordulójának két nagy olasz költője. Az eposszal sikertelenül birkózó, lírikus-leíró hajlandóságú Marino, aki még elmondhatta magáról, hogy Tasso figyelemre méltatta ifjúkori műveit, ugyanúgy határozta meg a különbséget kettejük között, mint ahogy Kazinczy látta Zrínyi és Gyöngyösi egymástól eltérő költőalkatát. Marino, a „nápolyi Ovidius” úgy nyilatkozott: „Torquato géniusza vergiliusi volt, az enyém ovidiusi.” A mi Zrínyink és Gyöngyösink vergiliusi (tassói) és ovidiusi (marinói) géniuszát többen megvilágították, de oly módon játszva mindig a párhuzam-társasjátékot, hogy a holt bábukat: az utóélet vesztes-győztes Zrínyijét és győztes-vesztes Gyöngyösijét tologatták; vagy legalábbis úgy, hogy életművük statikus szemlélése közben fel sem vetették az egymásra hatás lehetőségét, egymás ismeretének kérdését. Pedig ami életrajzilag nyilvánvaló, hogy ti. a nádor titkárának feltétlenül ismernie kellett a horvát bánt, az költői értelemben még kézenfekvőbb. Gyöngyösi Ungvárott született, s mindvégig a Felföld volt otthona, Rozsnyón halt meg. Apja református nemes, ügyvéd; László bátyja utrechti tanulmányai után pap, majd Ung megyei jegyző. Angolból készült fordítása is megjelent. Eperjesen és Sárospatakon még együtt tanultak, de István csak németül, latinul, szlovákul beszélt: itthoni gyakorlatias feladatteljesítéseivel (nógrádi esküdt, Koháry István jóvoltából füleki seregbíró, nádori titkár, ügyvéd) nagy tekintélyre és vagyonra tett szert. 1663 tavaszán a háborús veszély miatt eltávozott Fülekről, gömöri birtokait zálogba adta, s Wesselényi Ferenc nádor titkára volt Murányban 1667. március 18-ig, patrónusa haláláig. 1663—64 telét is Wesselényi mellett töltötte a „stubnyai hévízen”, s 1664. január 27-én itt dátumozta a Murányi Vénus ajánlását. 1669-ben Wesselényiné Balogvár kapitányává nevezte ki. 1670 őszén a Wesselényi-összeesküvés gyanúsítottjaként Sárosban kihallgatták. Okos, óvatos vallomást tett, s hogy nem került komoly gyanúba, abban szerepe volt korábbi katolizálásának. Bécsből levélben keresett kapcsolatot a császárhű Andrássy Miklóssal; 1672— 1685 között az ő szolgálatában állt; Andrássy krasznahorkai várába költözött. Andrássy főispán mellett Gömör megye egyik követe; 1681-ben részt vett a soproni országgyűlésen, itt Esterházy Pál nádorrá választására írta a Kesergő Nymphát. (Esterházy 1683-ban birtokadományban részesítette.) Andrássy megbízásából a birtokait ért kuruc háborítások miatt Thökölyvel tárgyalt. S ha már megismerte, hozzá is kezdett egy új epithalamiumhoz Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságáról (1683). 1686-ban az új gömöri főispán, Andrássy Péter mellé első alispánnak választották. 1690 újévjén Koháry Istvánnak dedikálta a még ugyanezen évben megjelent Rózsakoszorút. 1694-ben „törődött öregségében” lemondott alispánságáról. 1693 nyarán megjelent a Kemény-eposz: a Porábúl megéledett Phoenix avagy [...] Kemény János [...] emlékezete (a németellenes strófák elhagyásával); ajánlása Apor István erdélyi főúrnak szólt. 1695-ben Koháry István nem fogadta el az átdolgozott Csalárd Cupido ajánlását. Ugyanekkor „újraénekelte” a Kesergő Nymphát, s névtelenül, a mecénás nevét is elhallgatva jelentette meg. Hálás apaként (mert Gábor fiát
