Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - L. GÁLY OLGA JUBILEUMÁRA - N. László Endre: Az utcaseprő; Csallóközi történetek
N. László Endre Az utcaseprő Szorgalmasan, mindig jókedvűen tette dolgát, s utána nem maradt szemét sem az úttesten, sem a járdán. Mindenki ismerte és mindenkit ismert. Sokan előre köszöntek neki még a városka előkelői közül is... Minden öreghez, minden gyermekhez volt néhány jó, kedves, buzdító szava... Ruhája, ingje, cipője tiszta volt, arca frissen borotvált. Taligájára egy kis üveget erősített, s ebben az üvegben mindig volt egy-egy szál vagy néhány szál friss virág!... Ezt a virágot pedig mindig odaadta egy-egy állapotos asszonynak, kismamának... Talán már tíz vagy talán több éve halott, de ha végigmegyek az utcán, mindig eszembe jut. Hiányzik nekem és bizonyára még sokaknak, mert EMBER volt, mert Ember maradt csupa-csupa nagybetűvel! Tisztaságát, emberségét megőrizte egy olyan világ piszkában is, melyben virtus volt minden tiszta és szent dolog bemocskolása! O elment, s azóta nincs virág az utcaseprő taligáján, csak a régóta divatos virtus virágzik gonoszságot, szennyet és bűnt!... Csallóközi történetek Tanulj meghalni a kukkótól! Valamelyik latin bölcs azt mondta, hogy: DISCE MÓRI! — azaz TANULJ MEGHALNI!... Hogy a latin bölcs hogyan és mennyire tanulta meg ezt az utolsó leckét, s hogyan halt meg, nem tudhatom, mert nem állhattam ott a halálos ágyánál. Viszont a csallóközi embert, csúfnevén a kukkót jól ismerem, mivel — többek között — sokat beszéltem velük a halálról is... Szénássy Viktor, csallóközara- nyosi ember beszélte el a nagyapjáról: Jött érte a pokolbéli ördög: — Te is fekete, én is fekete... Ne teketóriázz sokat, gyere vélem!
