Irodalmi Szemle, 2001
2001/1-2 - L. GÁLY OLGA JUBILEUMÁRA - Jela Mlčochová: Csak nem kell félni! (novella)
Jela Mlőochová szükségem rájuk, világos? Minek oda tülekedni, ahol nem kellek? Ott leszek, ahol szükség lesz rám. S ez éppen itt van — dobbantott nagyot a lábával a konyha padlóján. — És kész! Harciasan ökölbe szorította a kezét. A fülében ott csengett a jogásznő mondása az előadáson: Csak nem kell félni! Eddig mindig arra tanítottak, hogy tartani kell a szánkat, nem kell kinőni a sorból... De annak már vége, hölgyeim! Maga előtt látta a munkanélküli asszonyok arcát, akiknek a szemében egy pillanatra felcsillant a remény. Mégis...? Csak nem szabad félni, nem szabad félni! Csakhogy Martina félt. Nagyon. De már nem volt hová hátrálnia. * * * A polcon már csak egyetlen figura maradt. Az utolsó kis néger. És utána jön a halál... a könyvben legalábbis így volt. Éva figyelmesen nézegette az apró porcelánarcocskát. Már járt a legutolsó címen is. Kérvényezte a szociális segélyt. — Televíziója van? — kérdezte unottan a hivatalnoknő. — Adja el! Ez luxusnak számító tárgy, érti? A mikrohullámú szintén. S nincs véletlenül számítógépe? Vagy tán autója? Vagy... Éva már nem is hallgatta. Hát mit gondol ez, a teremtésit?! Hogy viccből van itt? Tán azt hiszi, hogy ő, Éva, nézné azt a hideg, rideg pofáját, ha lenne számára más megoldás? — Töltse ki ezt a nyomtatványt — tolt eléje valami papírt a hivatalnoknő. — Aztán majd meglátjuk. Elbíráljuk, mérlegeljük és határozunk. Éva elvette a papírt. Nem tölti ki. Még nem. Hiszen még van egy kis ideje. A szemét csípte a kicsurranó könnye. * * * — Építünk egy nyári konyhát — tervezgette Martina. — És minden pénteken lesz sült pisztráng az étlapon. Egy cég felajánlotta, hogy rendszeresen szállítani fogja. A férj bólintott. Egy hónappal ezelőtt felmondott a munkahelyén, hogy a családi vállalkozásban fog ténykedni, amit a felesége alapított. Meg kell hagyni, jól csinálja. Ő sem tudná jobban. Mindig telt a helyiség. Hát ez a kocsma zseniális ötlet volt. Már nemcsak sört árulnak — régóta. Hozzájuk jár az egész falu, főleg azóta, hogy a kereszteződésnél lévő kínai vendéglő befuccsolt. Martina is mintha megfiatalodott volna, úgy sürög-forog a tűzhely körül. * * * Éva halálhíre mindenkit megrendített. A kádba fulladva találtak rá a garzonjában. Már több mint egy hete feküdt ott... Szerencsétlen véletlen... beszélték a faluban. Amikor azonban Martina tudomására jutott, hogy a garzon teljesen üres volt, mert bizonyára Éva már mindent eladogatott, kételkedni kezdett. És ha Éva meg akart halni? Martinán kívül csak Éva húga jött el a temetésre, meg egy kislány, akinek
