Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Fried István: A „megváltó" Mátyás király esete a szlovénekkel
A „megváltó” Mátyás király esete a szlovénekkel A Hunyadi-család nemcsak magyar irodalmi utóélettel rendelkezik. Már Arany János is emlegette, hogy „Szerbhon ifjai, leányi” guszlicájok hangja mellett emlegetik Jankó Szibinyáni tetteit, életét, az egyik legnevezetesebb népdal pedig Dóczi Péter, péterváradi bán és Hunyadi Mátyás „esetét” örökítette az utókorra, A szakirodalom régebben tudja, hogy a Hunyadiak „balkáni” népköltészeti karrierje szervesen függ össze a törökellenes küzdelmekkel, még akkor is, ha egyes balladák, románcok, népénekek forrását földrajzilag távolabb lehet keresni. Ukrán és szlovák kutatók már régebben monografikus feldolgozásban figyelmeztettek arra, hogy a Hunyadiak népköltési története Európa keletibb részei népeinek közkincse, Hunyadi Mátyás pedig nem csupán Magyarország igazságos királya volt, hanem valamennyi nép kedvelt hőse. És nemcsak a népköltészetek őrzik a nagy király emlékezetét, hanem a szépirodalom is. Példának legyen itt elég egyetlen mű: a szlovák romantikának talán legjelesebb képviselője, az 1848. március 15-ét ódával köszöntő Andrej Sládkovic elbeszélő költeményében (A gyetvai legényben, amelyet a kutatás Arany János Toldijával lát párhuzamban) megjelenik az uralkodó, mint akinek fekete seregébe bejutni nagy tisztesség. Nem kevésbé érdekes a szlovén Mátyás-király-kép alakulása. Hogy a népköltészetben Orpheus és Barbarossa Frigyes figurájához vált hasonlóvá, eddig is tudtuk. Méghozzá a jeles fordító, kutató, nyelvész és szerkesztő (Weöres Sándor egyik első följegyzője) Pável Ágoston tanulmányai és fordításai alapján. Szerencsés találkozása volt ez a magyar szlavisztika-szlove- nisztika kiemelkedő képviselőjének és a dunántúli-pannóniai „szellemnek”, hiszen a szomszédos szlovén nyelvterülettel való kölcsönös kapcsolat olyan tény- és irodalmi anyaggal gazdagodott, amely lehetővé tette történelem és népköltészet összejátszásának dokumentálását. Hogy Mátyás király szlovén utóélete nem pusztán kapcsolattörténeti, hanem folklorisztikai, „elméleti” nézőpontból is újragondolandó, például a Mátyás király alak mitizálódása, mitológiai alakká válása szempontjából, az utóbbi esztendők folklór-kutatásának eredménye. Az viszont a magyar olvasó előtt még nem volt teljesen világos, hogy kik és miért dolgozták föl Mátyás király történeteit a szlovén irodalomban, és ez a feldolgozás miként illeszkedik bele olyan, magának a kelet-közép-európai irodalmakban honosságot kivívó irányokba, mint a romantika, a realizmus vagy éppen a századfordulós modernség egyfelől, az irodalmi népiesség és/vagy a másodmodernség, majd a posztmodern másfelől. Illetőleg: vannak-e téren párhuzamok a szlovén és a Fried István
