Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12 - Kovács Erzsébet: Akarlak! (vers)

Kovács Erzsébet*

Akarlak!

Izzadt tested ülata járja át szobám minden sarkát, Verejtéked cseppje összefolyik az enyémmel. Kristálygolyóként gurul a felszívódás felé.

Ha testünk összeforr,

Ha a vágy szenvedéllyé alakul,

Testünk minden porcikája muzsikál,

Az erdő mélyén susognak ily szépen a karcsú fenyőfák, Testem testednek azt súgja,

„csak ölelj, szeress, csak Te kellesz”

Nem kell, hogy beszélj Mozdulatod oly árulkodó,

Szemed csillogása elárulja a szív szavát,

Izzadtságban fürödve repülünk, az egymás iránti vágyódás tüze hajt,

Akarlak

Birtokolni akarom tested minden porcikáját.

Oly könnyen nem adlak.

A belőlem áradó sugárzó vágy kifogyhatatlan.

Akarlak.

A szerző most tervezi első verseskötetének kiadását, Komáromban.