Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Leck Gábor versei (tollba mondott éjszaka, ha, árván, oldozz fel, tél, a kis herceg bánata, honvágy
Leck Gábor versei tollba mondott éjszaka szemérmesen sürved máglyatűz lobog szálkás csend lapít mint ijedt bagoly a zizegő levélbokor korgó gyomrában ékes madárének kanyarog az alkonyuló határban s a csituló nappal hirtelen megöregszik éjszakává terebélyesedik... betömött szájú nyesett hangok mint szenilis őstudatú aggok morognak nyelvzsibbadásig hogy valami nem jól van valami hibádzik cirreg hamisan a tücsökmester is ha tehetné víg mámorral játszana de akár a részeg prímás, vonóját elejti... az esőnek tréfás kedve támad cseppjei ólomsúllyal suhannak s csattannak szét ziláltan a szikár jegenyék jót hörpintenek s felüdülnek az áldott víztől mint a megszomjazott kisgyerek ha inni készül... a kert fölé ágaskodó pirongó csillagok akár a fagyott szentjánosbogarak egy helyben lebegnek hol izzanak hol kialusznak és hahotázva üzennek csak egy szomorú csillag lábadozik az égen s elmerül a többi égi fáklya gúnyos tűzfészkében... sötét van titokban nő minden zamatosodik a cseresznye
