Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - JUBILÁNSOK - Alabán Ferenc: A hiteles önismeret szellemisége (Portrévázlat a 70 éves Fónod Zoltánról)
Alabán Ferenc gét hangsúlyozza a két háború közötti hazai kisebbségi magyar irodalom problémaköreit vizsgálva. A szlovákiai magyar irodalom „első virágzásának” korszakolása újszerűsége ennek a könyvnek. Fónod az irodalmi fejlődés legjellemzőbb szempontjait figyelembe véve vonja meg a két háború közötti kisebbségi magyar irodalom korszakainak határát, s három fejlődési szakaszról beszél: a műkedvelő irodalom éveiről (1919—1924); a kisebbségi irodalom formálódásának idejéről (1925—1929) és a realista, humanista, valamint modern irodalmi törekvések időszakáról (1930—1938). Ezt a három fejlődési szakaszt a szerző részletesen jellemzi, és megmutatja minden lényeges sajátosságát. Az irodalom legmaradandóbb értékeit alkotó írók és költők művének áttekintése külön fejezetben található (Arcok az irodalomból). Itt a szerző Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Győry Dezső, Vozári Dezső, Berkó Sándor, Darkó István, Tamás Mihály életművét dolgozza fel különböző szempontú megközelítések alapján. Fónod minden esetben az életrajzi körülményekből indul ki, nyomon követi az írók eszmélésének és fejlődésének időszakait, s alkotásaikat is a kronológia szerint méri fel. Ilyen értelemben szinte szabályosan megírt portrékról van szó, melyek életpályákat összegeznek, és méltatják a legfontosabb gondolati és esztétikai hozadékokat. Az az értékrend található bennük, amely elsősorban társadalmi érvényességükön méri le az esztétikai teljesítményeket. Alapos előtanulmányok, műfajok és szerzők feldolgozásai után 1992-ben egyetemi jegyzetként jelent meg Fónod tollából A csehszlovákiai magyar irodalom története (1918—1945) című irodalomtörténeti szintézis, melynek érdemi részeit kiegészítette A csehszlovákiai magyar irodalom 1945 után című vázlatos áttekintéssel, elősegítve így bizonyos mértékig az irodalmi fejlődés és kontinuitás valóságának érzékeltetését is. Ez az irodalomtörténet részben átdolgozva és főként kibővítve 1993-ban a budapesti Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg (Üzenet; A csehszlovákiai magyar irodalom 1918—1945). Az adott témában a legteljesebb feldolgozásnak számít, gazdag jegyzetapparátussal, a tárgyalt időszak fontosabb tanulmányainak, kritikáinak jegyzékével és névmutatóival. A tudományos igénnyel és módszerrel készült könyv a kisebbségtörténelem adott eseményeinek legjelentősebb koordinátáit jellemezve, a két világháború közötti gazdasági, társadalmi és politikai viszonyainak pontos áttekintése után a csehszlovákiai magyar kisebbségi irodalom kialakulását és korszakait elemzi, értékeli. Fónod törekvése, hogy minden olyan lírikust, prózaírót, drámaírót, irányzatot és esztétikai értéket értelmezzen és rendszerben szemléljen, akik és amelyek hozzájárultak a szlovákiai kisebbségi magyar irodalom értékeinek gyarapításához az „első köztársaság” idején. A reális szemlélet és az objektivitás érvényesítésének érdekében egyaránt figyel a kisebbségi irodalom, a nemzeti irodalom és a világirodalom értékrendjére, valamint fejlődési tendenciáira. így válik Fónod Üzenet című irodalomtörténete elfogadható, sőt követendő példájává a második világháború utáni időszak szlovákiai magyar irodalom megírandó történetének is. A hazai magyar irodalomkritika nem reagált érdemének megfelelően erre a hézagpótló könyvre, bár a szlovákiai magyar irodalomtörténet-írás, egyben a Fónod-életmű alapvető tartópillére. Az irodalomtörténeti szintézis újabb szakaszának körvonalai rajzolódnak ki
