Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - MARGÓ - Juhász Dósa János: Milyen lesz a jövő? (Gondolatok a XXIX. Fábry-napok kapcsán) - Színházi fesztivál négy nyelven (elemző tudósítás) - Hazafelé araszolva a múlton át (Beszélgetés Gágyor Péter rendezővel)
MARGÓ szerelmes, majd gyerekeit teherként viselő és azokat elemésztő asszony tragédiája. Az előadások egyik helyszínéül is szolgáló kassai Óvárosi Színház pikáns kabaréval kedveskedett a fesztivál vendégeinek. Ján Pavlík és Norbert Bodnár kabaréja Peter Rašev rendezésében az eddigi legprecízebb és legérzékenyebb korrajz szatírába ágyazva, amit eddig jómagam láttam. A kerettörténet egy kissé Madách-parafrázis, hőseink, egy cseh és egy szlovák úriember, visszatérnek a múltba, hogy ennek segítségével eligazodjanak a jövőben. így esik meg, hogy miközben gyorsan elmúlik fölöttük a valós idő, a múltban találkozhat Svätopluk és Szent Vencel, Jánošík és Húsz János, Komenský és Štúr, de még Štefánik és Beneš is. A jósdából közben erotikus masszázsszalon lesz, ahol gyönyörű „e(u)rosienkák" kelletik bájaikat. A történet vége tipikus kelet-európai vég. A két főszereplő mellett (Peter Rašev és Jozef Fila) emlékezetes teljesítményt nyújt Ľuba Blaškovičová, Adriana Balková, Soňa Petrilová, Jozef Zetyák, Peter Weiszciller, Tomáš Soták és Peter Orgován is. A gyermekek a Bábszínházban megnézhették Ján Romanovský Kukulien- ka hercegnő című bábjátékát Vladimír Čada rendezésében, majd a Szekszárdi Német Színház a Ges Klubban emlékezett a tavaly fiatalon elhunyt magyarországi német költőnőre Koch Valériára, akinek kétnyelvű verseit Schubert Éva és Hadzsikosztova Gabriella adták elő. A kassai Állami Színház a Pink Floyd együttes zenéjére készült balettelőadásának bemutatójával tisztelgett a fesztivál előtt. Az előadás első része a Pink Floyd zenéjére készült képek sorozata, míg a második Peter Uličný zenéjét használja fel. A színrevivők nem titkolt célja, hogy a fiatalabb nemzedékekkel is megkedveltesse a balett műfaját, s ehhez hívja segítségül a Pink Floyd zenéjét, illetve a második rész inkább cirkuszi akrobatamutatványra mintsem balettre emlékeztető koreográfiáját. Az első rész legnagyobb erénye a balett és a fotók többnyire ügyes ötvözése. A 11 képből is kiemelném az ugróköteles kislányt (Aliya Sapugová), a hajléktalant (Giampiero Russo), a gépírónőket Mária Kudláčová, Katarína Kendrová, Jana Hriadel’ová) és a három szerencsejátékost (Peter Nagy, Giampiero Russo, Miloš Lucka). A szomszédos nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Thomas Brandon—Aldobolyi Nagy György—Szenes Iván: Charley nénje, ma már klasszikusnak számító vígjátékát hozta el Megyeri Zoltán többnyire ízléses rendezésében. Az eperjesi Duchnovič Színház egy régebbi, ma már ritkán játszott előadását hozta el, Ionesco Kopasz énekesnőjét Christian Ioan geggekkel telitűzdelt, Kassán többnyire már igen fáradt arcát mutató rendezésében. Ez utóbbi megállapítás vonatkozik a Vidnyánszky Attila rendezte T.S. Eliot- előadásra is. Az Óvárosi Színház (Staromestské divadlo) kevésbé alkalmas az eredetileg templomba álmodott előadás megvalósítására. A fesztivált Beke Sándor két rendezése, valamint gálaműsor zárta. Az Egri Gárdonyi Géza Színház Ibsen A vadkacsa című stúdiótérbe álmodott Beke-víziót hozta el, míg a megújult komáromi színház Barta Lajos Szerelem című szürrealisztikus közegben játszódó, eredetileg kissé emelkedett, elvont játékát. Beke mindkét darabból igen impulzív, erőteljesen realista
