Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L.Erdélyi Margit: Az irodalmi kontextus vonzáskörei
Az irodalmi kontextus vonzáskörei (Alabán Ferenc Az irodalomértés horizontjai) A besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem Filológiai Karának Finnugor Nyelvek Tanszéke a 2000-es évben jelentette meg Alabán Ferenc „Az irodalomértés horizontjai" című tanulmánykötetét A szerző több időszerű irodalomtudományi kérdést érint, amikor irodalomtörténészként tág látókörrel vizsgálódik az irodalomértés tanulásának/tanításának témaköreiben. Korábban megjelent monográfiái, tanulmányai, kritikái (Folytatás és változás, Pozsony, 1984; Jrodalomközelben. Nyitra, 1992; Két költő nyomában. Nyitra, 1992; Az irodalom lehetőségei Dunaszerdahely, 1996) nemcsak a műfajkezelés sokrétűségében mutatják meg a szerző szakmai és tudományos felkészültségét, hanem egyben előrejelzik egy tartalmas szintézis lehetőségét is. Erre nézve bizonyság a jelen kiadvány, melyben a három „tételbe” szerkesztett tanulmányok témái és konklúziói — önmagukban is helytállnak, szerkesztettségük által azonban felerősödik referenciális jellegük A három fejezet (Az irodalom interpretációja; Motívumok világában; A megújulás vetületei) kiterjedtségében és tartalmiságában is nagy mértékű irodalomtudományi ismeretanyagot ölel fel. A szerző irodalomszemléletének alapja, hogy a jelenségeket — legyenek azok szépirodalmiak vagy irodalomtudományiak — a folyamatosság és változás jegyében szemléli. Azért is érvényesíti az irodalomtörténeti szempontú vizsgálódást, mert csak általa látható és láttatható a „múlt” értékrendszerének átmentése a jelenbe, illetve a jövőbe. A hagyományból abszorbeált tudásanyag alapvetőnek tetszik korunk értékválságainak letisztulásakor. Az állandósult és változó tényezők egyaránt éreztetik hatásukat az irodalom fejlődésében/metamorfózisaiban, s e kettős érvény dupla hozadékot jelent(het) az analízisben. Az irodalomelmélet felől tekintve pedig meghatározónak látszik a monográfia szerzőjének az a magatartása, miszerint a nyitottság mellett az elmélyültségre is törekszik, és az élményszerű befogadás mellett a tudatos recepciót is pártolja. A két nézőpont arányos összecsengései, ötvözetei teszik lehetővé azt az alkotói intenciót, amely által az elméleti kérdések boncolgatása konkrét irodalmi alkotásokhoz kötve segíti leginkább az irodalomértést. Ebben a helyzetben természetes folytatásnak véljük a metodikai, illetve metodológiai következtetések felismerését és megfogalmazását, — ezekben Alabán Ferenc az irodalom oktatás, elméleti és gyakorlati szándékait egyaránt kifejti. „Az irodalom interpretációja” című fejezet a Reflexív irodalmi értekezés két tételben alcímet viseli. Az irodalom fogalmának tág és szűk értelmezése; a szakirodalom, a hírközlési irodalom stb. fogalmak szembeállítása; az irodalom JCönyvrői könyvre
