Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: A kassai jogakadémia sorsa az impériumváltás után (tanulmány)
A kassai jogakadémia sorsa az impériumváltás után karral folytatott tanácskozás alapján az ügyet a legnagyobb jóindulattal és lojalitással kezelte, s az akadémia azonnali átvételétől és bezárásától elállott, sőt a vizsgálatok zavartalan folytatására szóbeli engedélyt is adott”. Levelét a következő bizakodó sorokkal zárta: „Egyben tisztelettel bejelentem, hogy a Kar küldöttsége a referens úr által kijelölt időben, vagyis f. évi október hó 4-én Pozsonyban a tárgyalások további fölvétele végett meg fog jelenni.”^ A jelzett napon — 1919. október 4-én — Rátvay Géza dékán Réthey Ferenc jogakadémiai tanár társaságában valóban jelentkezett a pozsonyi minisztériumban, ahol módjukban volt találkozni V. Srobár szlovákiai teljhatalmú miniszterrel. Elvárásaikban azonban csalódniuk kellett. Srobárnál ugyanis már semmilyen érdemi tárgyalásokra nem került sor. A miniszter mindössze még egyszer ismertette a kéttagú kassai küldöttséggel A. Stefánek iskolaügyi referens már jól ismert rendezési javaslatát, amelynek változatlanul az volt a lényege, hogy „az akadémia mint intézet megszüntettetik”. A Kassán elkezdett jogi tanulmányok befejezése a következőképpen történne, az első évfolyamba hallgatók már nem vehetők fel, a második, harmadik és negyedik évfolyamba beiratkozott hallgatók pedig átmennek a pozsonyi jogtudományi kar állományába. „A kassai megszüntetett akadémián előadni nem szabad” — szögezte le hangsúlyosan a Srobár miniszter által Rátvay dékánnak átadott, de A. Stefánek által aláírt végzés, amely eredetét tekintve valójában a tanügyi referensnek a miniszter számára készült feljegyzése volt. „Ebben az értelemben a kassai akadémia ügyét rendeztem, és kérem, hogy a miniszter az én rendelkezésemmel magát azonosítsa” — zárult A. Stefánek feljegyzése. Nos, V. Srobár szlovákiai teljhatalmú miniszter teljes mértékben azonosította magát iskolaügyi referense elképzeléseivel, s mindjárt azt javasolta Rátvay dékánnak, hogy haladéktalanul lépjen kapcsolatba a Pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Jogtudományi Karának illetékeseivel, s a részletkérdéseket már azokkal tisztázza.7 Bár Rátvay dékán a két kar — a pozsonyi és a kassai — „egybekapcsolását” nem tartotta kivitelezhetőnek, Srobár miniszter ismételt felszólítására kénytelen volt lépni ebben az ügyben. Amint azonban az feltételezhető volt, az Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kara másnap, 1919. október 5-én elutasítólag foglalt állást a szlovákiai teljhatalmú minisztérium kombinációjával kapcsolatban. Az udvarias, de elutasító válasz a következőképpen hangzott: „Minthogy a pozsonyi jog- és államtudományi kar a cseh-szlovák kormánnyal létrejött megállapodás értelmében eddigi szervezetében folytatja 3 évre működését, és közvetlenül a prágai iskola- és népkultúrügyi minisztérium alá van rendelve: ennek folytán a jog- és államtudományi kar e kérdéssel érdemlegesen csak akkor foglalkozhatnék, ha arra illetékes felsőbbségétől felszólítást kapna. Amennyiben erre vonatkozó felszólítás megtörténnék, a jog- és államtudományi kar már előre jelzi azon álláspontját, hogy a kérdés legmegfelelőbb megoldásának azt tartaná, ha a kassai jogakadémia további 3 évig eddigi szervezetében folytatná működését. Dr. Kiss Albert s. k. a jog- és államtudományi kar e. i. dékánja. Dr. Bozóky Géza s. k. mint jegyző.”8 A Pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kara
