Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - FÓRUM - Duba Gyula: A szellemtörténész portrévázlata
Fórum vívódásaik. Bármily távoli csillagra függesztették tekintetüket, a földet védték meg a lábuk alatt.” Erről van szó a mi esetünkben is. Mert a múlt ,fáradságot vett magának”, hogy elmúljon, többé semmi sem csábíthatja vissza. Sorsunknak magunk vagyunk a kovácsai. Ezért Ortegával együtt mondhatjuk „a tévedéseink emléke; ez őriz meg attól, hogy mindig újból elkövessük őket. Az ember igaz kincse tévedéseinek kincstára”. Meggyőződésem szerint se szeri, se száma azoknak a problémáknak, melyeket üdvös lenne megvitatni. A magam részéről ezt az alkalmat használtam fel arra, hogy jelezzem, mennyi kérdőjel, feltáratlan, tisztázatlan dolog mered elénk, amikor számba akarjuk venni irodalmunk értékeit. Elismeréssel és nagyrabecsüléssel fogadtam Szeberényi Zoltán legújabb kötetét, az 1945 utáni kisebbségi magyar irodalom története első kötetét, és szorongva várom a folytatást. Csak megerősíteni tudom az ünnepeltről 1987 februárjában írt megállapításomat: „A nemzetiségi irodalom létezésének személyi feltételrendszerében egyfajta állandóságot, megnyugtató következetességet és tárgyilagosságot Szeberényi Zoltán munkássága képviselt... Egyike azon irodalomtörténészeknek, akik az irodalomkritikát a napi és időszaki sajtó eltérő lehetőségei között is felelősségteljesen gyakorolják.” Ezt a kortársnak és sorstársnak kijáró őszinte elismerést ma is változatlanul aláírom. Még akkor is, ha a kötetében található minősítései egynémelyikével szemben fenntartásaim, netán más véleményem van. Őszintén kívánom, hogy az ünnepelt munkája az elkövetkezendő években is gyümölcsöző legyen, és a megbecsülés jeleként értékelje ezt a mai tanácskozást, melyet régi munkahelye, munkatársai és volt tanítványai szerveztek számára. Kitüntető ez a figyelmesség, méltó az ünnepelt érdemeihez. Fónod Zoltán A szellemtörténész portrévázlata Szeberényi Zoltán munkásságáról szólva óhatatlanul irodalmunk szellemtörténeti vonatkozásairól kell beszélnünk. Ennek több oka is lehet. Gondolkodásában olyan — éppen jubiláló — nemzedéket képvisel, amely a háború után induló kisebbségi irodalom tevékeny alapozója volt, munkában megélte fél évszázados irodalomtörténetünk korszakait, és alakította, gyarapította azokat. Ezen nemzedéket az erős történeti érzék és átfogónak mondható szellemi-fejlődési ív jellemzi. A másik ok Szeberényi pedagógusi munkássága lehetne. Ugyancsak történeti látásra késztette őt és bizonyos összegező hajlamot oltott belé, valamiféle elemző és szintéziskényszert. Másrészt viszont, egyéniségének hála, nem vitte számító és célszerű didaktizmusba, hanem szinte kényszerítette és lehetővé tette számára, hogy az irodalmi alkotókhoz és művekhez egészséges realizmussal közeledjen. Úgy tűnik fel, hogy nemcsak az irodalomtörténész, hanem a kritikus Szeberényi is korok összefüggéseiben és a folyamatos időben látja és ítéli meg az irodalmat. Sorsa és adottságai
