Irodalmi Szemle, 2000

2000/11-12 - SZEMELVÉNYEK - Orbán Ottó: A magyar népdalhoz

Kortárs magyar irodalom

Kit Kőműves Kelemenné vére bűvölt elevenné, elevenné és szilárddá, mítoszi, kerek világgá,

benned minden, amilyen volt, fény sikálta kád a mennybolt, teli sötét szenvedéssel, melynek csöppje sem enyész el,

s nincs múlt, jelen, sem jövendő csak egy vastag gyapjúkendő, annak bolyhos melegében ringnak a világ ölében.

1992

Vanitatum vanitas

Itt a vers, a versed mása, dúlt idegzet, Kölcsey, itt a vers, hogy haldoklása közben nyelvét öltse ki, mert hiába új a század, ha a régi a gyalázat, s fölöttünk a komor ég a nagy szappanbuborék.

Utópiák, forradalmak, kondérszámra dől a vér.

„A népnek minden hatalmat!”, s jön új hóhér, új vezér. Megrohad, ha győz, a jó ügy, s habzik a szó, mint a lóhugy, és máglyára küld a hit — nem világít, csak vakít.

Körbe, körbe, körbe, körbe, ez a világ körbejár, ha előre néz, tükörbe, ha tervez, csak visszavár.

Mi új támadhatna benne? Ember embert ma is enne — nincs új, csak új változat rád, gyilkos, rád, áldozat.