Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - SZEMELVÉNYEK - Oravecz Imre: Egy földterület növénytakarójának változása
Kortárs magyar irodalom bújtattak, metszettek, kapáltak, kötöztek, kacsoztak, permeteztek, szüreteltek az emberek, e csöppet sem idilli és meg-megismétlődő foglalatosságsorozat nem képezte ugyan jövedelem forrását, s csak génekben kedvezőtlen változásokat előidéző novabort eredményezett, amelynek télvízi elszopogatása közben ki lehetett egyenesíteni az egész esztendőben jobbára másutt görbített hátat, mégis nemzedékről nemzedékre szállt, és annyira hozzánőtt az egyébként érzéketlen szívekhez, hogy még olyan is akadt, akit az Újvilágból visszahozott (vesztére, természetesen), a 20. század 50-es éveinek végén, a föld magántulajdonának megszüntetése idején azután történelmi okokból kifolyólag hirtelen, mondhatni, egyik nyitásról a másikra vége szakadt a torkokon át az utódok életébe történő nem éppen gyümölcsöző beavatkozásnak, a frissiben megalakult és területileg illetékes téesz vezetősége abból a józan és érthető meggondolásból kiindulva, hogy a meredek, mintegy 50 fokos és legföljebb csak szemestakarmány termesztésére alkalmas lejtő gépi erővel megművelhetetlen, másként művelni pedig nem érdemes, úgy döntött, hogy azonos dőlésszögű határrészekhez hasonlóan parlagon hagyja, és befásítja, a jogos tulajdonuktól megfosztott tulajdonosok a változást követő első tavaszon már nem vettek ugyan metszőollót a kezükbe, de ugyanannak az évnek az őszén lógó orral és hivatalos jóváhagyással még begyűjtötték, és hazaszállították a vad burjánzásnak indult venyigékről az érett termést, amelynek gazdagságához természetesen már semmivel sem járultak hozzá, a rákövetkező években mind kötöttebb lett a talaj, mind sűrűbb a gaz, s mind több tőkét vágtak ki a fejlődő fiatal csemetefák körül térnyerés céljából a munkaegység fejében dolgozó néhai szőlősgazdák, s hamarosan megjelent az erdőre jellemző bozótövezet és fűszőnyeg, két évtized múltán ugyanolyanra nőttek a fák, ugyanúgy illatoztak a virágok, ugyanoda fészkeltek a madarak, és ugyanúgy bőgtek a szarvasok, mint a völgykatlan déli, azaz északra néző oldalán, és már csak elvétve lehetett látni egy-egy gombázásból arra hazatérő öreget, aki nem is annyira a tisztásokon még mindig található szőlőfürtök, mint inkább élete növényi emlékei után kutatott. Szárnyas szerkezetek 1 homlokszem pillantás csitt! itt nincs itt sincs — cinn!
