Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - Gyüre Lajos: Ködös este (vers)
Ködös este Tejfehér parttalan hullámzás árva tengerikórók menetelnek a széle se hossza hab tetején fázós topolyák dárdái sorjáznak búsan a habfehér távoli parton intenek búcsút a ködtenger remegő partjainál könnye is hull talán az árva fűznek ágairól cseppenként csordul alá s koppan az őszi avarban Üres kalapját lehajtja a csőszködő útszéli napraforgó nem veri fel csendjét hangos verébzsivaj csitul a nappali lárma csak a köd ül meg csupán ázott virágként kalapja foszló karimáján Gomba hízik a ködben ilyenkor szűzi fehéren a rőtszín avarban szarvasok vedlik a nyári gúnyát már csak a varjak őrzik a tar liget fázós gallyai közt az elárvult fészket ó szigorú rossz gazda november bújik a vad ha sötét felhőket bőszen kerget az égen a szél és görget száz ördögszekeret. Szőlőkarók ...állnak a hegy bordái közt, mint lakodalmi bicska. Gyökerek őrlik a sziklát, Gyüre Lajos versei
