Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - Csoóri Sándor: Csontok és szögek (vers)
Csoóri Sándor Csontok és szögek Trianon nyolcvanadik évfordulójára Az elveszett haza darabjai a talpam alatt. A porban csontok és szögek s akasztó fa-szilánkok a rezesedő délutáni fényben. Balra tőlem Arad, jobbra Temesvár. Fölöttem berobbantott huzatos mennybolt. Merre forduljak, hogy ne lássam többé a frakkos hóhérok idáig sugárzó palotáit? Azt hallom: épp egy kékbe hanyatló hegytetőn sugdolóznak újra csontváz-fák és óriás rovarok zümmögésében. A kürtőkalapjuk olyan magas, mint egy tiszteletet parancsoló családi sírbolt. Ha megszólalnak, recsegni kezd tőlük a múlt: ez a düledező, ingatag deszka-Kolosszeum, pántok, gerendák nyögnek, s a szivarfüst anarchiájában népek tűnnek el összezárt állkapoccsal egymás után. Béke, háború — hallom a borzalom útszéli szavait. Talán Dante beszél a kalapok mögül izgatottan.
