Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szabó Béla: Kultúraközi interpretációk
KÖNYVRŐL KÖNYVRE névelő determináló funkcióját vizsgálja kontrasztív nyelvészeti módszerrel a magyar és a francia nyelvben. Dolgozatában a következő kérdésekre keresi a választ: 1. A paradigmatikus hasonlóságok együtt járnak-e funkcionális hasonlóságokkal? 2. Mi a francia részelő névelő ekvivalense a magyar nyelvben? 3- Milyen szerepet játszik a zérus névelő a két nyelvben? Az igék szóalakvariánsait vizsgálja az orosz nyelvben N. Lőrincz Julianna. A variáns-invariáns oppozíciót a nyelv különböző szintjeire alkalmazhatjuk, s ez olyan terminuspárok létrejöttéhez vezet, mint a fonológiában a fonéma-allofon, a morfológiában a morféma-allomorf, a lexikológiában a lexéma-allolexa. A vizsgált problematikát konkrét példákon mutatja be kontrasztív szemszögből, majd rámutat a poliszémia és homonímia sajátos igei variánsaira az orosz nyelvben. Stefan Pongó német nyelvű tanulmányában a vonzatelmélet és a dependens nyelvtan néhány kérdését veti fel, és egyben azok alkalmazási lehetőségeit is taglalja a német nyelv oktatásában. Röviden jellemzi a valencia-szótárakat, melyek az egyes szófajok vonzatstruktúrájának komplett leírására törekszenek, és tekintetbe veszik a vonzatok kombinálhatóságát. A szerző rámutat az elmélet alkalmazásának néhány gyakorlati problémájára is. Az előzőekben említettektől elütő témájú Bíró Ferenc munkája, aki a mai palóc nyelvjárások igeragozásának jellemzőit vizsgálja. A felhasznált és bemutatott adatok többsége magyarországi településekről való (Felsőnyárád, Mátracser- puszta), de szlovákiai példákat is felsorakoztat (Ajnácskő, Hanva, Hidegkút). A palóc nyelvjárások jellemzőinek bemutatása kettős célt szolgál: egyrészt a kulturális értékű nyelvi sajátosságok megőrzését, melyek a történeti nyelvtudomány és a folklór forrásanyagául szolgálnak, másrészt motiválja a fiatal nyelvészhallgatókat, hogy anyagot gyűjtsenek lakhelyük környékéről. A tanulmánykötet további részében a műfordítás, az irodalmi komparatisz- tika, valamint a (szélesebb értelmezésű) filológia néhány kiválasztott témája jelenik meg. Az egyes témák feldolgozási módjai és eszköztára eltér egymástól, de a tanulmányok gondolatgazdagsága felhívja magára az érdeklődők figyelmét. L. Erdélyi Margit tanulmányában a műfordítás fontosságáról tesz észrevételeket, mivel anélkül a nemzeti irodalmak is szegényebbek lennének, s a világirodalom értékes művei elérhetetlenek lennének. Csorba Győző fordítói munkásságát vizsgálva egy sor érdekes kérdést vet fel a műfordítás elméleti és gyakorlati kérdésköréből. Végül meggyőző erővel hangsúlyozza a transzláció felelősségének fordításelméleti-fordításkritikai, valamint pragmatikai szempontú értékeit. Alabán Ferenc tanulmányában a magyar—szlovák irodalmi komparatisztika időszerűségeivel foglalkozik. Megállapítja, hogy az eddigi kutatásokat történelmi-politikai eszmék befolyásolták, ennek ellenére értékes tanulmányok születtek a szlovákiai hungarisztika megalapítójától, Pavel Bujnáktól, később Milan Pisúttól, Ján Misianiktól és másoktól. A magyar kutatók vizsgálatai szintén nem voltak ellentmondásoktól mentesek, de Sziklay László, Csukás István, Angyal Endre és mások egyértelműen hangsúlyozták az irodalmiság jelentőségét a komparasztikában. A szerző szerint az irodalmárok aktuális feladata az, hogy megalapozott tapasztalatok és az új elméleti és kultúraközi nézetek alapján gazdagítsák a komparatisztikai kutatásokat. Magasra értékeli Fried István, Rudolf Chmel és Käfer István kifejtett idevonatkozó
