Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - E. Fehér Pál: Karel Čapek és Rákosi Mátyás
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Karéi Capek és Rákosi Mátyás Egy „kényes kérdés” hátteréhez Természetesen a címben szereplő cseh író, illetve magyar politikus még csak nem is látták egymást, közelebbi kapcsolat közöttük soha nem létezett. Mindössze arról van szó, hogy 1926-ban Karéi Capek egy ingerült cikkben magyarázza: miért nem írta alá azt a kiáltványt, amelyben tekintélyes cseh írók tiltakoztak, mert Rákosi Mátyást, a Magyar Tanácsköztársaság volt népbiztosát Budapesten Horthyék bíróság elé állították. Az aláírók között olyan írók voltak, akiket különben Capek jól ismert, sőt tisztelt. Például Josef Hóra, aki majd 1938-ban Karéi Capek temetésén a barátok nevében búcsúzik az írótól. És részt vettek a nemzetközi szolidaritási akcióban olyan francia, német, angol írók, művészek, akiket Karéi Capek ugyancsak ismert és tisztelt. Voltak közöttük kommunisták, voltak baloldaliak és voltak olyanok, akik egyik kategóriába sem tartoztak, viszont az a jobboldali konzervatív feudalizmus, amelynek a korabeli Európában Horthy kormányzó neve a szimbóluma lett, és a Rákosi-perben a humanizmus elleni veszélyes támadást láttak. Karéi Capek ugyan felettébb rossz véleménnyel volt Horthyról, és ezt egy percig sem titkolta, de ezúttal nem érezte szükségét, hogy Horthy ellenében Rákosit védje. (Talán felesleges megjegyeznem, hogy ez a Rákosi nem az a Rákosi, 1926-ban senki nem sejthette, hogy alig húsz esztendő múltán véres kezű diktárot lesz belőle. Mitöbb: sem Capeknak, sem senkinek ekkortájt még Sztálin későbbi politikai banditizmusáról sem lehetett fogalma, legfeljebb kíméletlen politikai harcra gondolhattak Trockij és Sztálin között. Még létezett a NÉP, a kultúrában pedig ez az avantgárd irányzatok virágkora. Sokakban Európában, így Csehszlovákiában is az a remény élt, hogy a polgárháborúk lezárulásával, a Szovjetunió egy új típusú demokrácia útján indul el. Tragikus tévedésüket legfeljebb egy évtized múltán lehetett sejteni vagy az éberebb elméknek tudni. Akkor viszont Hitlerrel szemben éppen Csehszlovákiában sokak Sztálin segítségében bíztak.) Karéi Capek különben ugyancsak érdeklődött Magyarország, a magyar politika és kivált a magyar kultúra iránt. Dobossy László és Zádor András alapos tanulmányai a tények döntő többségét már bemutatták. Tudjuk, hogy írást küldött a jubiláló Nyugatnak, hogy egyik esszéjét József Attila fordította le a Szép Szónak, hogy személyesen ismerte és roppantul tisztelte Bartók Bélát, hogy szimpatikus volt számára Teleki Pál és az előkelő névsor folytatható. Nem ifjúkori budapesti útjai voltak nagy hatással Capekra, hanem az 1936-os, amelyről több cikkben is beszámolt. A Lidové noviny hasábjain 1936. július 28-án megjelent Pest című cikke, például ekként zárul: „Még egy szót azokról a magyarokról, akikkel találkoztam, s ilyenek szép számmal akadtak. Mindegyikük nyelve hegyére tolakodott az az első kérdésük: van-e lehetőség a közeledésre Csehszlovákia és Magyarország között. S noha nem tudtunk konkrétabb elképzelésekről beszámolni ebben az irányban, feltételezem, hogy az ő részükről már az érdeklődés e tárgykör iránt aktuális és figyelemre méltó.
