Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - TUDOMÁNY - Révész Bertalan: Czuczor Gergely, a nemzeti eposzköltészet úttörője (tanulmány)
Czuczor Gergely, a nemzeti eposzköltészet úttörője kétszeri előfordulásuk ugyanis egészen megközelíti a Vörösmarty Zalánjában meglevő daktilusok arányát. — Költői képekben bővelkedő jellem- és tájrajzokkal, lírai vallomásokkal a költő túlságosan nem kényezteti olvasóit; csak akkor szorít nekik helyet, amikor meg-megszakítja hősei terjengős beszédeit. A negyedik énekben találjuk viszonylag a legtöbb poétikus részletet, de jóllehet ez az ének voltaképpen három egymáshoz kapcsolódó epizódból áll, jobbára itt is Buda és Ilona töprengései dominálnak. Itt olvasható a költemény két legszebb részlete: a királyné gyermekei körében a Maros-parti sátor előtt, s amint Ilona anyás részvéttel Pered sebeit kötözgeti. Az Aradi gyűlés egy-egy tájleírása színes, plasztikus és a költő bámulatos valóságérzékéről tanúskodik; a magyar táj fás, ligetes folyópartjairól ad romantikus tablót, melyhez nyilván személyes élményből merített ösztönzéseket. Czuczor költői fejlődésének e tisztes eredményei azonban csak jóval később és eléggé hézagosan jutnak el az irodalmi köztudatba. Ennek az a magyarázata, hogy Vörösmartynak, a nagy költőkortárs műveinek kirobbanó sikere, művészetének szédítő magassága — főleg pazarul pompázó nyelvezete, képi gazdagsága — hosszabb időre árnyékot vetett a nálánál szerényebb tehetségű költők műveire. És e tündöklő fényáradatban — sajnálatos módon — Czuczoréknak nemcsak a gyengeségük domborodik ki, hanem a költészet kincstárát ténylegesen gyarapító eredményük is hosszabb-rövidebb időre elhalványul. Középkori történelmünknek az aradi országgyűlés tragédiába torkolló eseménye Czuczor Gergely műve révén vált ismertté, s az „aradi gyűlés” egyszersmind a belső egyenetlenségek és pártviszályok szimbólumává. Nem utolsósorban az Aradi gyűlés ösztönzésére dolgozta fel a történelmi témát Petőfi: Tigris és hiéna című drámájában. Úgy is mondhatjuk, hogy költőnk műve egyik eszmei elődje Petőfi drámájának. „Eszmei minták” után kutatva jogosan állapítja meg Martinkó András: „Nagyon szembeötlő az eszmei, történeti és sok motívumbeli rokonság Czuczor Aradi gyűlésével is.” Már maga a témaválasztás, a témának ez az újra való megjelenése — s éppen Petőfinél — arra enged következtetni, hogy reformkori történelemszemléletünkben Borics párthíveinek a kivégzése: a nemzet jogos és igazságos ítéletének minősült a honárulókkal szemben. JEGYZETEK 1 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből. MII. Bp. 1886. 1/87. 2 Horváth János: Tanulmányok. Bp. 1956. 259. 3 Kölcsey Ferenc Nemzeti hagyományok (1826). Válogatott prózai munkái. Bp. 1874. 265—66. 4 Kölcsey Ferenc Mohács (1826). I.m. 122. 5 Az idézetet „Mohács” c. verséből vettük. 6 Vö.: Zrínyi: A török áfium ellen való orvosság első bekezdésével. Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból. Bp. 1952. 1/1. 811—812. 7 Tóth Dezső: Két „Vörösmarty-epigon". ItK 1960/6. 635. 8 A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. III. k. Bp. 1965. 482. 9 Toldy Ferenc A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelen korig rövid előadásban. Pest, 1864. 43.; Koltai Virgil: Czuczor Gergely élete és munkái. Bp. 1855, 60. 10 Tóth Dezső: Két „Vörösmarty-epigon”. ItK 1960/6. 635.
