Irodalmi Szemle, 2000

2000/9-10 - TUDOMÁNY - Polgár Anikó: Rákos Sándor és a 20. századi Lesbia-regény (tanulmány)

Polgár Anikó

felsorolt (és egy költői alkotásra nem túl hízelgő módon valóban ennyire egyértelműen meghatározható) fonákságok által életre keltett felháborodást a nyelvi játékosság ellensúlyozza. A játékosság egyik leghangsúlyosabb eleme a mássalhangzós asszonánc disznó — dísznő, szilvafakorából — dinaszta köréből, urastól — ürestől, rőzsegyűjtők — máglyagyújtók, helyükbe — hajukba, családfája — cselédféle, csalnak — cselnek (63. old.). Gyakoriak az alliterációk is: „fonnyadt száddal a fiatalokat / becsmérled folyton-folyvást" (63. old), „véres végzetre számtalan kis botor bűnből” (62. old.). Az alciklus témái és hangvétele nemcsak Catullust, hanem Iuvenalist és Martialist is eszünkbe juttatja. Az „unalmas műfogsorod van te Siló” kezdetű vers csak egy szálon kapcsolódik Catullus 5. carmenéhez: az öreg Siló folyton a fiatalokat becsmérli, ahogy Catullus és Lesbia szerelmét is megszólták az öregek. Rákosnál azonban ez a szerelmi szál nem jelenik meg, s nem is intézi el az öregek mormogását egy kézlegyintéssel, ahogy Catullus tette („rumoresque senum severiorum / omnes unius aestimemus assis”). Ő most is, mint a vetélytársak szidásakor, higgadt magyarázatot keres, s általánosít, hogy a tanulságot levonhassa:

,,»ó ez a mai romlott fiatalság«

mondogatod miként rólatok is

zsenge korodban öregurak gyakran

ily hízelgő módon nyilatkoztak

nem gondolod hogy ez mindig is így volt?

hisz fiatalnak lenni épp olyan

nehéz mint öregnek (más-más okból)

ezért e két kor ritkán érti egymást” (64. old.)

Rákos verse felfogható tehát Catullus 5. carmenéhez írt (a jelenséget konkrét példán is bemutató) lábjegyzetként.

A „Róma szégyene vagy te férfiringyó” kezdetű részben a Catullus által több versben is (74., 80., 88., 89., 90., 91., 116.) megtámadott Gellius neve szerepel. Catullus Gellius konkrét tetteit sorolja fel (a nagybátyja feleségével hált, ajka mindig fehér, mert állandóan Victor nevű barátjával fajtalankodik, anyjával, leánytestvérével és a család többi nőtagjával bujálkodik), majd a 91. carmenben megindokolja Gellius elleni haragját, a 116.-ban pedig békülést ajánl fel neki. Rákos az aranyifjúnak kikiáltott Gellius jellemét elemzi. Gellius alakját azonban összejátssza Catullus többi ellenségének vagy vetélytársának ábrázolásával A Devecseri Gábor fordításából átvett „férfiringyó” kifejezés például nem Gelliusszal, hanem Furiusszal kapcsolatban szerepel a 16. carmenben.27 Az így létrehozott figurából Rákost legfőként azok a vonások érdeklik, melyek az öltözetükkel, viselkedésükkel és újfajta erkölcsi normáikkal az idősebb generációt meghökkenteni akaró fiatalokat minden korban jellemzik. (Gellius a leírás alapján akár egy 20. századi hippi is lehetne.)

Rákos a hőskor utáni fásultságot jelöli meg a köztársaság utolsó éveiben járó Rómában és a korabeli Magyarországon uralkodó közhangulat indokaként. Ez a fásultság szüli a közügyek iránti közönyösséget.28 Hasonló közöny árad Catullus 93 Carmenéból („Nil nimium studeo, Caesar, tibi velle placere, / nec scire utrum sis albus an ater homo.”), s végső soron ez alapozza meg az 52 carment is, melyben a költő felháborodik azon, miféle emberek kaphatnak hivatalt Rómában —