Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - JUBILÁNSOK - Alabán Ferenc: A hiteles önismeret szellemisége (Portrévázlat a 70 éves Fónod Zoltánról)
Portrévázlat a 70 éves Fónod Zoltánról támadásnak is beillő — cikk jelent meg a szlovákiai magyar sajtóban Fábry életművével szemben. A helyzetből adódóan divatos, tárgyilagosnak azonban aligha mondható, szélsőségesen dehonesztáló véleményekre Fónod egyértelműen elutasítóan reagált, s a Fábry-életmű védelmében adekvát módon, nem egy esetben harcosan és indulatosan foglalt állást. A téma körül kialakult vita lényeges tanulsággal bír arra az elvi szempontra vonatkozóan, miszerint az igaztalan, szakszerűtlen és méltatlan, csupán negatív gesztusértékű „átértékelések” szélsőségeket gerjesztenek, károkat okoznak, ilyen értelemben tehát fölöslegesek. A Fábry körül felcsapó vita a kétségek ellenére ugyanis nem változtatta meg a humanista íróról és emberi helytállásáról kialakított objektív képet. A különböző szubjektív és alkalmi politikai szempontok alapján papírra vetett néhány alaptalanul provokáló vélemény igyekezett befolyásolni a Fábryval kérkedő, de műveit nem ismerő szlovákiai magyar közvéleményt. Fónod Zoltán ebben a vitában kiérlelt kritikusi-irodalomtörténészi-közírói szemléletről, dimenzionált értékrendről, letisztult és következetes alkotói magatartásról tett tanulságot. Véleményformálásaiban munkált annak a szellemi horizontnak a felmutatása, folytatása és kiegészítése, amely a szlovákiai kisebbségi magyar tágabb szintű irodalomértés és kulturáltság megbízható alapját jelenti. Ez a tágabb értelem és dimenzionált szellemiség a Fábry-életmű interpretációjának keretében magában foglalja és hordja a történetiséget, a hagyomány megbecsülését ugyanúgy, mint a fejlődéssel való lépéstartást, a szellemi felemelkedést, a beidegződések eloszlatását és az újfajta nézőpontok kialakítását. « * * Már a hetvenes évektől megfigyelhető, hogy Fónod Zoltán irodalmi és írói szerepvállalása fokozatosan átalakul. Az irodalomkritikai és publicisztikai munka mellett részletesebb és elmélyültebb irodalomtörténeti és sajtótörténeti kutatásokat végez. Területei is egyre jobban kirajzolódnak, s nyilvánvalóvá válik, hogy a szlovákiai magyar irodalom és a szlovákiai értelmiség haladó hagyományai két olyan kérdéskör, amely érdeklődésének középpontjában helyezkedik el. A Körvonalak (1982) című tanulmánykötet egyharmadát az a szintetizáló írása teszi ki (Gyorsmérleg), amely az elmúlt hat és fél évtized szlovákiai magyar irodalmát foglalja össze, átfogó képet adva annak fejlődéséről és elért eredményeiről. Ez a szintézis már ekkor_ alapját képezhette volna egy nagyobb paraméterű, részletes irodalomtörténeti munka megírásának, Fónod ugyanis elfogulatlanul, világos elvek szerint, folyamatában és korszakokra bontva, műfaji csoportok keretében mutatja be a szlovákiai magyar irodalom évtizedeit. A szlovákiai magyar irodalom általa alkalmazott korszakolása (1918—1938, 1939—1945, 1945—napjaink) kiállta az idő változásait és próbáit, s később is elfogadható kiindulási pontként szolgált az irodalomtörténeti periodizációhoz. Fónod irodalomtörténeti kutatásainak fontos tanulmányai jelentek meg a Tegnapi önismeret (1986) című harmadik kötetében is. Ennek a gyűjteménynek tematikai-gondolati vonala a szlovákiai magyarság önismeretének lénye
